„Én ismerem őt, hiszen tőle való vagyok, és ő küldött el engem” (János evangéliuma 7, 29). A véges sosem fogadja be a végtelent. A földi ember „emberinek” gondolja Istent. Isten Fia emberré lett, de sohasem szűnt meg Istennek lenni. Kétezer év keresztyénségének ez a legnagyobb titka. Hittudósok százai törekedtek megfejteni a megfejthetetlent. Kimondani a kimondhatatlant. A mai ember is azt szeretné, ha valaki megmagyarázná ezt. Akkor majd hiszek! - mondják. Pedig a sorrend éppen fordított: először hiszem, hogy azután megértsem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése