A születése óta vak ember élete a farizeusoknak a mindenestől való romlottság példája (János evangéliuma 9, 34), a tanítványoknak egy teológiai fejtörő (János evangéliuma 9, 2), Jézus számára pedig egy csodálatos lehetőség, hogy kiábrázolódjék benne Isten nyilvánvaló irgalma (János evangéliuma 9, 3). Az emberekről való gondolataim az Istenbe vetett hitemről és önmagamról többet árulnak el, mint a másik emberről. Vajon minek a hatására lett kész ez az ember „vakon” engedelmeskedni annak (János evangéliuma 9, 8), akiről eddig semmit sem tudott (János evangéliuma 9, 11)?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése