„Álljanak ott minden reggel, hogy hálát és dicséretet mondjanak az Úrnak, ugyanígy esténként is...” (1Krónika 23, 30). Minden szolgálatunk előtt - legyen az fűnyírás, igehirdetés, takarítás, adminisztráció, kántorizálás, beteglátogatás, hittanoktatás - el szoktunk-e csendesedni személyes vagy közös imádságra, vagy magunkban bízva próbáljuk azt elvégezni? Adunk-e hálát az elvégzett szolgálatért? Azokat a napokat is az Úrral kezdjük és zárjuk, amelyeken nincsenek szolgálataink?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése