Dávid harcainak leírásában örök érvényű, hogy Dávid hitte és hirdette, hogy győzelmeit az Úr adta, sikerekre az Úr vezette, és ezért ő áldotta és dicsőítette élete Istenét. Az Úrnak szentelte (1Krónika 18, 11) mindazt, amihez az Úr hozzá való jósága révén jutott: mindazt a kincset, aranyat és ezüstöt, amit megszerzett. Én hogyan tekintek az életem során megszerzett „kincsekre”? Igyekszem megtartani magamnak, vagy oda tudom-e szentelni őket, azokat Istennek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése