Hálásak lehetünk Istenünknek, hogy nem hagyta félbe teremtő munkáját, hanem valóban igen jó, amit alkotott. Sokszor éppen mi vagyunk azok, akik gőggel és önzéssel kuszává tesszük az életet magunk körül, s észre sem vesszük: így eltévedünk az életben. A mai napon megvalljuk, így vagyunk a családi élettel is: tévelygünk. Ám elégséges volna a közös élet rendjére nézni: „ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté” (1Mózes 2, 24).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése