„Naomi pedig fogta a gyermeket, ölébe vette, és ő lett a dajkája” (Ruth könyve 4, 16). Van-e ettől fontosabb és boldogítóbb nagyszülői „hivatás”, mint ölbe venni az unokát és dajkálni? Imádkozni érte, majd később vele is. Megismertetni vele Megváltónk drága nevét. Naomi a menye gyermekének lett áldott „nagymamája”. Asszonytársai mondták neki Óbédról: „Legyen ő életed megújítója, és gondviselőd öregkorodban! Hiszen menyed szülte őt, aki szeret téged, és többet ér neked hét fiúnál” (Ruth könyve 4, 15). Az idős asszony áldott lett, és áldássá lett a kicsi gyermek egész családja javára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése