„…engem vetettek el, hogy ne én legyek a királyuk” (1Sámuel 8, 8). Könnyen felejt az ember. Még a legnagyobb élmények is elhalványulnak, mint az egyiptomi szabadulás vagy a filiszteusok feletti győzelem. A hálátlan ember más népekhez hasonlítja magát ahelyett, hogy szüntelenül örvendezne Isten kiválasztó szeretetének. Isten adta kiváltságainkat így vesztegetjük el. Urunk fenntartja magának a trónra jelölés jogát. Minden királyban tükröt tart Isten a nép elé. Krisztus is tükre Teremtőnk szeretetének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése