„…minden vétkünket tetéztük azzal a gonoszsággal, hogy királyt kértünk magunknak” (1Sámuel 12, 19). Sámuel elbúcsúzik a néptől, és ezzel vége a bírák korának. A korszakváltó összegezés rámutat a kiválasztottak bűneire, amelyek megalapozták Isten haragját. A királyság intézménye nem lesz megoldás. Ott, ahol egyedül Isten szabadíthat meg, ott az emberi erőlködés teljes odaadással sem hoz eredményt, de ha a jóakarat is hiányzik, pokollá lesz az élet. A jel bűnbánatra készteti a népet, de bűne elhagyására nem. Istent örökkévaló királyunknak kell tekintenünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése