"És a kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának néki az ő tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt?
Akkor elkülde kettőt az ő tanítványai közül, és monda nékik: Menjetek el a városba, és egy ember jő előtökbe, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt,
És ahová bemegy, mondjátok a házi gazdának: A Mester kérdi: hol van az a szállás, ahol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?
És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló házat berendezve, készen: ott készítsétek el nékünk.
Elmenének azért az ő tanítványai, és jutának a városba, és úgy találák, amint nékik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt.
Mikor pedig este lőn, oda méne a tizenkettővel.
És amikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, aki velem eszik.
Ők pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én?
Ő pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt márt a tálba.
Az embernek Fia jóllehet elmegy, amint meg van írva felőle; de jaj annak az embernek, aki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna.
És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan;
És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik.
Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, amikor mint újat iszom azt az Isten országában.
És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére.
És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.
De feltámadásom után előttetek fogok felmenni Galileába.
Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem.
És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem.
Ő pedig annál inkább erősíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképpen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképpen szólanak vala a többiek is.
És menének ama helyre, amelynek Gecsemáné a neve; és monda az ő tanítványainak: Üljetek le itt, amíg imádkozom.
És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrődni;
És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok.
És egy kevéssé előre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra;
És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.
Azután visszatére és aluva találá őket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?
Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.
És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván.
Amikor pedig visszatére, ismét aluva találá őket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták mit feleljenek néki.
Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.
Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, aki engem elárul."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése