„Hálát adok az Úrnak” (Zsoltárok könyve 7, 18). Ez a zsoltár egy segítségre szoruló ember imádsága. Nehéz helyzetében az egyetlen, igazi segítséget adni tudó Isten szabadításáért esedezik. Mi is gyakran átéljük, hogy segítségre van szükségünk. Előbb-utóbb arra is rájövünk, hogy a még oly jóleső emberi segítség végső soron kevés.
Onnan felülről (Jak 1,17) való nagy ajándék ez a felismerés. Már ezért is hálát kell adnunk. Azért pedig kiváltképpen, ha olyan hitet kaptunk, hogy egy-egy nehéz élethelyzetben meg tudjuk köszönni a szabadítást, még ha utólagos is a köszönetnyilvánítás, hiszen már mielőtt kértük, már mielőtt megszülettünk, Jézus Krisztus megszabadított.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése