„Ők térdre rogynak és elesnek, mi pedig felkelünk, és talpon maradunk” (Zsoltárok könyve 20, 9).
Isten győzelme után már könnyű hívőnek lenni. A hit próbája azonban most van. Amikor még a harci kocsik kerekei dübörögnek és a csatamének patái dobognak felettünk. Ilyenkor elbizonytalanodik az ember: lehet, hogy mégsem volt elég a sok „ételáldozat és égőáldozat” (Zsoltárok könyve 20, 4), amit hoztunk?
A karácsonykor közénk jött Fiú áldozata azonban elegendő. Ha hozzá csatlakozunk, akkor vele együtt bizonyosan győzünk, még ha korábban le is tiportak bennünket.Imádkozzunk, hogy ünnepi készülődésünk során növekedjen bennünk az öröm: Jézussal együtt bizonyosan hazatalálunk az Atyához.
Tegyünk a hét minden napján egy dolgot azért, hogy ezt a jó hírt kézzelfoghatóan megosszuk legalább egy embertársunkkal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése