„Mutasd meg hatalmadat, Uram!” (Zsoltárok könyve 21, 14)
Úgy tűnik, hogy Isten népének tagjai, még ha királyok is, nem a kívánságaikban különböznek a többiektől. Még az ellenségre sem tekintenek kíméletesebben másoknál. A különbség az, hogy mindennek a megvalósítását teljesen Istenre merik bízni. Dolguk csak annyi, hogy zsoltárt zengjenek erről (Zsoltárok könyve 21, 14).
Mi megengedjük-e zúgolódás nélkül Istennek, hogy belátása szerint éljen hatalmával?
Ha neki az tetszik, akkor úgy, hogy szolgai formát ölt, és még ellenségeinek is kegyelmet kínál?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése