„...minden üldöztetést és nyomorúságot elviseltek” (2Thesszalonika 1, 4). A gyülekezet ekkor már üldöztetésben él a hite miatt. Állhatatosságukat az apostol példának állítja más gyülekezetek számára, megerősítve, hogy az üldözöttet Isten enyhülésben részesíti, az üldözőnek pedig gyötrelemmel fizet. Mi olykor elkényelmesedünk a legkisebb nehézséget sem bírva. Pedig krisztusi létünknek része a szenvedés Urunk és a mindenkori mártírok miatt is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése