„Most örülök a tiértetek elviselt szenvedéseimnek...” (Kolossé levél 1, 24). Az apostol nem csupán eltűri a szenvedést, hanem egyenesen örül is annak, pedig nem aszkéta, nem önkínzó típus. Az evangélium hirdetésével együtt járó szenvedés ez, mert az örömhírt nem fogadják el, nem értik vagy visszautasítják. Olyan szenvedés ez, amely „életszülő vajúdás” (Jn 16,21). „Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek” (Kolossé levél 1, 27).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése