„Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől...” (Zsidókhoz írt levél 12, 15). A keserűség kezdetben rejtve van, mint a gyomnövény gyökere a föld alatt, és a magány sötétjében tud növekedésnek indulni. Ha elterjed és felnő, sokak lendületét képes megfojtani vagy megakasztani. Jobb ezt megelőzni, és a szívben rejtőző keserűséget még csírájában a világosságra hozni. Ha nem hagyjuk magára a testvért, akkor az őszinte figyelem, a sírókkal való sírás és a megértő szeretet még biztosan vissza tudja vezetni őt a gyógyító kegyelemhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése