Az advent hangja a reménység. Előbb példaként láthatjuk a hívők atyjánál: „...miután Ábrahám türelemmel várt, beteljesült az ígéret” (Zsidókhoz írt levél 6, 15). Az újszövetségi korba lépve pedig „még teljesebben akarta megmutatni az ígéret örököseinek, hogy elhatározása változhatatlan, esküvel vállalt kezességet” (Zsidókhoz írt levél 6, 17). Ezért Isten ígérete és esküje „erősen bátorít minket, akik odamenekültünk (a golgotai áldozathoz), hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet” (18). Már most örök érvényű: hit által össze vagyunk kötve az Úrral. Ez az advent hangja számodra is?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése