Az apostol a levél általános megszólítását - „gyermekek”, mégpedig „Isten gyermekei” - most mintegy életkorokra bontja (gyermekek, ifjak, apák), és így mutatja meg Krisztus követőinek általános, minden nemzedéket átfogó jellemzőit: bűnbocsánatot nyertek, istenismeretre jutottak, győzelmet arattak a gonosz fölött, Isten igéje megmarad bennük. Ez minden hívő összajándéka. Egyúttal ez indokolja az apostol bizalmasságát is, amely súlyos mondandóját áthatja. Nehezet kér, de döntő okkal kéri: ne szeressétek e világot! A világ itt azt jelenti, ami elkülönül Isten országától és az örök élet reményétől, mindazt tehát, „ami elvon Istentől” (Kálvin). A kívánságok és a kérkedés a két ősbűnre utal, a telhetetlen vágyra és a gőgre. Mindkettő elfoglalhatja az egész életet, sőt összejátszva a mulandóság foglyává teszi azt. Ez a „bűnben veszteglő” világ ( János első levele 2, 5-19) azzal rakja teli az életünket, ami elvon Istentől, azzal foglal le magának, ami eltávolít az örökkévaló szeretetétől. Pál szerint a „világ” olyan átfogó rendszerbe, sémába (1Kor 7,31) zárja életünket, amelyből éppen a jó Teremtője, az élet forrása van kizárva - a teremtett világ ellenvilág lesz. Ennek foglyaként egész életidőnket mulandókra fordítjuk, és miközben mindig jobbra áhítozunk, éppen a jónak, sőt magának Istennek leszünk ellenségeivé. A döntésünk következmény, hiszen az istengyermekség ajándékainak elfogadása, az Isten iránti hálás szeretet nem elvon Istentől, hanem Istenhez von. A „világot” tehát csak a hit, mégpedig a Jézus Krisztusba vetett hit győzheti le (5,4-5), - a hit mond teljes igent Isten üdvakaratára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése