Nemzedékről nemzedékre megtapasztalhatjuk a szabadságot Istenben! - igehirdetés

Bibliaolvasás:

"Grádicsok éneke. Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.

Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és földet.

Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ.

Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek őrizője!

Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felől.

Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold.

Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet.

Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!"

Zsoltárok könyve 121, 1-8 

Check this out on Chirbit

Alapige:

"És az idő elteltével én, Nabukodonozor, szemeimet az égre emelém, és az én értelmem visszajöve, és áldám a felséges Istent, és dícsérém és dicsőítém az örökké élőt, kinek hatalma örökkévaló hatalom és országa nemzedékről-nemzedékre áll."

 Dániel könyve 4, 31

"Amikor eltelt ez az idő, én, Nebukadneccar, az égre emeltem szememet, és értelmem visszatért. Áldottam a Felségest, dicsértem és dicsőítettem az örökké Élőt, akinek hatalma örökkévaló hatalom, és országa megmarad nemzedékről nemzedékre." - Dániel könyve 4, 31

Mint egy emlékoszlop, úgy áll előttünk ez az igevers a Kr.e. ötödik századból. A történelemből ismerünk még emlékoszlopokat, melyeket híres-neves uralkodók egy-egy csata, vagy rendelet megörökítése céljából hagyott hátra az utókornak. Sokezeréves távlatból vizsgálva ezeket azonban rá kell jönnünk, hogy értelmezésükhöz az egyiptomi hieroglifák vagy az azték róvásjelek világában kell járatosnak lennünk.

Nabukodonozor vallomása azonban a Szentírásban a maga tiszta egyszerűségében áll előttünk.

Sok tapasztalattal és életbölcsességgel betelve ez az uralkodó egy olyan kijelentésben hagyta hátra felismerését, melyet akkor népének vallott meg, s az Úr Isten számunkra Dániel könyve által örökített meg. "...én, Nabukodonozor, az égre emeltem szememet, és ...áldottam a Felségest, dicsértem és dicsőítettem az örökké Élőt, akinek hatalma örökkévaló hatalom, és országa megmarad nemzedékről nemzedékre."

Aki egykor önnön érdekei áltat vezéreltetett, saját boldogulását, szabadságát mások leigázása által hitte biztosítottnak, azáltal, hogy felülkerekedik rajtuk, hatalmasabbá lesz náluk - most értelemre jutásakor meglátta, hogy az élő Istennél van az örök hatalom. Talán arra jött rá ez az uralkodó, hogy nem igázhat le annyi embert, hogy valaki ne kívánná az ő leigázását is, nem zárhat el annyi személyt, hogy az ő szabadsága biztosítva legyen.

Az ember ösztönösen vágyik arra, hogy léte biztosítva legyen. Nemcsak Nabukodonozor, és nemcsak a Babilóni birodalom vágyott erre, hanem ma is az emberek biztonságra, szabadságra vágynak.

Az Újszövetségből Pál apostol személye álljon előttünk, aki úgy vált szabaddá, hogy közben Isten szolgája lett. Hiába kötözték meg kezeit kötéllel, hiába tették lábait béklyóba, hiába zárták őt magát pincék celláiba, mindenütt azt érezte, hogy "Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság".

Tekintsünk mi is az égre, mert onnan jön a mi szabadításunk! (Zsoltárok könyve 121)

"Majd láttam az ágyamban, elmém látomásaiban, hogy íme, egy Őr, egy Szent szállt alá az égből." - Dániel könyve 4, 10

Minden rendben és szépen zajlott az Izráelt leigázó nagy uralkodó életében. Az ország fejlődött, a városok fejlődtek. Még a lerohant területekről fogságba hozott előkelő származású fiatalokat is nevelték - igaz arra, hogy majd hű alattvalói legyenek a birodalomnak.
Az uralkodó személyes élete is nyugodtságban zajlott egy ideig, az álomlátásokig.
Ha minden szépen alakul körülöttünk, hajlamosak vagyunk lekicsinyíteni, vagy teljesen száműzni életünkből az apró nehézségeket is. Így tette ezt Nabukodonozor is, egészen addig míg lelkiismerete által az Úr Isten álomlátásban ébresztette fel. Az álom egy fának a képe volt. Dán 4,1-14: „1. Én Nabukodonozor békében valék az én házamban, és virágzó az én palotámban. "Látám, hogy ímé, egy fa álla a föld közepette, és annak magassága rendkivüli volt. Nagy volt a fa és erős, és magassága az égig ért, és az egész föld széléig volt látható. Levelei szépek és gyümölcse sok, és táplálék vala rajta mindeneknek; alatta árnyékot talála a mező vada, és ágain lakozának az ég madarai, és róla evék minden élő" (7-9 versek).
A természet csendességét bemutató álom azonban furcsa lények megjelenésében válik érdekessé: egy Őr, egy Szent száll alá az égből. Az uralkodónak, és minden embernek a világon rá kell jönnie arra, hogy nincs egyedül. Persze, aki öndicsőítésre vágyik, saját érdemeit akarja halmozni, annak ez nyomasztó felismerés.
De biztatás azoknak, akik terheiket nehezen tudják viselni.
Az Őr, a Szent a te életed felett is ott van, meg akar szabadítani téged, meg akar váltani nyomasztó sorsodból.

"Illő dolognak tartom közzétenni azokat a jeleket és csodákat, amelyeket a felséges Isten cselekedett velem." - Dániel könyve 3, 32

Sokszor tapasztalhatjuk meg, hogy Isten dicsőségét általunk pogánynak ismert emberek jelentik ki. Valami hasonló dologgal találkozunk ebben az igeversben is.
A tüzes kemencéből maga az uralkodó hozatja ki a félelmet nem ismerő, Isten szabadításában feltétel nélkül bízó három férfit. Mikor látja a király, hogy az emberi gonoszság lángjai nem tesznek kárt a három barátban, akkor hozza ezt a rendelést. Sőt - amint igénkben elhangzik - fontosnak tartja az uralkodó kihirdetni népe előtt a jeleket és csodákat, amiket a felséges Isten e három ember által megjelentett neki.
Nem kerülünk manapság tüzes kemencékbe mindennapjaink során, de az egyszerű embernek az életében is vannak olyan események, melyeket csendben és alázattal hordoz el magában. Pislákoló reménységünkről nem is igen szeretünk dicsekedni, mert sokkal több a szégyellnivaló hitünk harcának sokszor botladozó viselésében, mint amivel igazán kérkedhetnénk.
De figyeljünk arra, hogy előrejutásunkat, hitünket, Istenbe vetett bizalmunkat más emberek is észrevehetik, sőt esetlen próbatételeink által, mások is ráfigyelhetnek Istenre, a mi szabadítónkra.
Ezért úgy bízzunk mi is Őbenne, mint akik semmit sem kételkedünk afelől, hogy még mindazt a próbatételt, amit e siralomvölgyben reánk bocsát javunkra fordíthatja! Isten ezt megcselekedheti, mint Mindenható, és meg is akarja cselekedni, mint hűséges Atyánk (HK 26).

"Aki pedig nem borul le, és nem imádja azt, azt vessék be az égő, tüzes kemencébe." - Dániel könyve 3, 11

Egy szigorú (a mai vallásos értékrendünk szerint értelmetlen) parancs hangzik el itt Nabukodonozor rendelkezése alapján mai igénkben. Aki nem imádja az aranyszobrot, melyet az uralkodó felállíttatott, az tüzes kemencében... mai szóval krematóriumban végzi.
Ha a második világháború szörnyűségeire gondolunk, ott is az értelmetlen szenvedést látjuk, mint itt, azok büntetésében, akik nem hajlonganak egy aranyszobor eszmei és világi méltósága előtt.
Ma már nincsenek ilyen aranyszobrok, ugye? De tőled nem kérték, hogy így, vagy úgy hajolj? Ha nem is a fővesztés terhével fenyegettek, de bizonyára ajánlottak fel előnyöket abban az esetben, ha támogatsz valakit, meghajolsz előtte, tehetséged szerint támogatod őt. Semmivel nem különb helyzet ez a bibliai holokauszt-képnél.
Csakhogy most személyesen rólad van szó. Tűzbe tennéd valakiért nemcsak kezed, hanem teljes valódat? Vállalnád, hogy nem borulsz le idegen bálványszobrok előtt?
Dániel és társai vállalták, mert nem tartották magukat előkelőbbnek, bölcsebbnek egyetlen embernél sem, de Isten vezetését kérték életükre.
Kérd te is ma ezt a vezetést. Ő átvisz téged az égető helyzeteken, hogy megállhass Isten és emberek előtt!

"Dániel így felelt a királynak: A titkot, amelyről a király tudakozódott, a bölcsek, varázslók, írástudók és jövendőmondók nem tárhatták föl a király előtt." - Dániel könyve 2, 27

Nabukodonozor király gyötrő álmot látott, amelyről nyilvánvalóan tudta, hogy döntő szerepe van élete alakulásában, magyarázata annak, jövendölése, ami vele és életével fog történni. 

Nemcsak az álom gyötörte a királyt, hanem az is, hogy annak magyarázata megfejthetetlennek tűnt mindenki számára. Ahogy múltak a percek, az órák, egyre kínzóbb lett a titok, amit az álom magyarázata jelentett. Sem bölcsek, sem varázslók, sem álomfejtők vagy jövendőmondók nem tudták magyarázatát adni az álom jelentésének.

Ebben a helyzetben áll elő Dániel, azaz ottani nevén nevezve Baltazár, és mondja el, hogy a titkot emberi bölcsesség nem tudja megfejteni -  bölcsek, varázslók, írástudók és jövendőmondók nem tárhatják fel a király előtt. De neki Isten megmutatta a gyötrő álom lényegét és annak magyarázatát is. Nem kérkedik vagy dicsekszik álomfejtő képességével, sőt azt mondja Dániel, hogy nem bölcsebb ő sem más embernél, de Isten úgy akarta, hogy az álom értelme őáltala legyen nyilvánvalóvá a király előtt.

Dánielt Isten arra választotta ki, hogy megmutassa hatalmát Nabukodonozornak, a nagy uralkodónak. De Isten mindenkit, téged is kiválaszt és elhív valamire. A próféta fogságban szolgált Istennek - neked ebben az életben, annak nehéz, vagy boldog pillanataiban kell igazolnod istenképűségedet.

Titkokat jelent meg az Úr neked is, melyeknek a kulcsa egyedül nálad van. Ezekkel nem szabad kérkedni, hanem őszintén használni kell az Ő dicsőségére.

Adja az Isten, hogy érezd kiválasztottságodat, és örömmel szolgálj Neki, teljesítve megbízatásodat minden körülmény között!

"Azt mondta nekik a király: Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem, amíg meg nem tudom a jelentését." - Dániel 2, 3

Ugye álmodtál az éjjel? Úgy tudom, hogy az álmok a lelkünk mélyén ott lévő dolgokat jelenítik meg. Mások azt mondják, hogy az álmok jelentenek valamit: előrevetítik a jövendők.

Az évek során találkoztam olyanokkal, akik álomfejtőkben is hittek. Most akkor mit gondoljak erről a dologról? Ha a Szentírásban gondolkodom, találok pro- és kontra érveket: egyfelől azt mondják, hogy a jövendőt csak Isten ismeri, másfelől pedig nem szabad a jövendő dolgokról szóló jóslatokban hinni. Akkor mik is az álmok?

Dániel könyvében furcsa álomról hallunk. Nem csupán az álom furcsa, de az is, hogy nincs ember, aki értelmét meg tudná fejteni ennek az álomnak.

Azazhogy mégiscsak van: az az ember, aki Isten világrendje szerint él: Dániel. Álomfejtése furcsa, szokatlan, de mégis valóságos és időszerű.

Mai álmaink is a lelkünk mélyéről jönnek: lelkiismeretünk, bűnös, megváltásra sóvárgó létünk jelenik meg benne. Észrevetted, hogy lelked bűnbocsánatért sóvárog? 

Álmaid arról szólnak, hogy Isten az ő kegyelmével rád talál!

"De Dániel eltökélte szívében, hogy nem fertőzteti meg magát a király ételével és a borral, amelyből ő ivott, és kérte a főudvarmestert, hogy ne kelljen magát megfertőztetnie." - Dániel könyve 1, 8

A Babiloni fogságravitel idején, első hullámban a sok izráeli fogollyal együtt négy fiatalt is elhurcolnak az országból.  Az idegen világban, az idegen környezetben identitásukat is próbálják elvenni tőlük. Így új neveket is kapnak régi nevük helyett: Dániel: Isten ítélt; Hananja: Jahve kegyelmes; Misael: ki tartozik Istenhez?; Azarjah: Jahve segített.

A hódító a meghódított ország nemeseinek a családjából ifjakat rendelt udvarába, ahol azok oktatásban részesültek. Ennek az intézkedésnek a célja az volt, hogy a meghódított ország ifjaiból olyan vezető réteget neveljenek, amely réteg adottságainál és képzésénél fogva képes magas hivatalok betöltésére és nem ellenséges érzületű a hódító birodalommal szemben sem.
A kiválasztott ifjaknak három szempontból kellett megfelelniük: származásra, külsőre és értelemre. Nem volt viszont feltétel, hogy jó katonák legyenek. A kiválasztott ifjakat a kaldeusok nyelvére és tudományára oktatták. Az ifjak új nevei babiloni istenneveket tartalmazó nevek, a névadás pecsételte meg az ifjaknak a babiloni kultúrkörbe és vallási világba való bevonását. A névváltoztatás, az új név adása fejezi ki a szolgaságot, a függőséget.

Dániel és társai Nabukadneccar udvarában, az őket ért idegen hatások, sőt parancsok ellenére is, amelyek őket hitük és vallásuk vonatkozásában asszimilálni igyekeztek, az ószövetségi kijelentés alapján álltak és maradtak. Az, hogy az ifjak a „király asztaláról” ehettek, sőt kellett enniök, nem csupán kitüntetés volt. Jelentette egyúttal azt is, hogy az ószövetségi törvény szerint tisztátalan ételt kellett enniök, sőt kapcsolatot jelentett a babiloni bálványimádó kultusszal is. Dánielék a tisztátalan étel evését megtagadták, és ez elsősorban azt jelentette, hogy nem kívántak részt venni a pogány bálványimádók kultuszában.
Isten azzal jutalmazza engedelmességüket, hogy csodát tesz. A történet fő mondanivalója nem a „böjtölés” propagálása, hanem annak demonstrálása, hogy Isten nem hagyja el azokat, akik neki engedelmeskednek.
Gondoljunk most arra, hogy bennünket is a körülmények hányszor hányszor kényszerítenek arra, hogy tagadjuk meg identitásunkat. Sodor bennünket az élet egyik megpróbáltatásból a másikba, de nekünk mégis arra kell törekednünk, hogy istenképűségünket megőrizzük.
Sokszor annyira nehéz dolog ez, mint azoknak az izráeli fiataloknak a feladata, de ha szívünkben eltökéltük, ne fertőztessük mi se meg magunkat, legyünk hűek Istenhez, s Ő megsegít próbáinkban!

Ökumenikus női világimanap megünneplése Vadászon

2016. márciusának első vasárnap délutánján tartottuk meg a Vadászi Református Egyházközségben a Nők Ökumenikus Világimanapját. 

A kubai keresztyén asszonyok életének körülményeivel ismerkedtünk meg ezen a délutánon. Együtt imádkoztunk sok millió keresztyén asszonnyal, hogy az Isten tegyen alkalmasakká bennünket is arra, hogy a reánk bízottakat mi is Ő felé irányítsuk, hogy gyermekeinket is az Ő dicsősége felé vezessük.

A Hallelujás énekek, a kubai keresztyén közösség életmódjának bemutatása igazán ünnepi hangulatot hozott erre a vasárnap délutánra.

Miközben a kubai keresztyén asszonyok világával ismerkedtünk meg, kitárult előttünk a mi saját világunk is: az, hogy mi is kell legyen minden embernek a feladata. Jézus a kisgyermekekre hívta fel a figyelmünket. Az alázat, a feltétel nélkül való bizodalom, a reménység, ami őket kicsinnyé teszi, de ugyanakkor naggyá is, bennünket is vezessen arra a felismerésre, hogy Isten előtt naggyá, értékessé lehetünk.

Együttlétünk szeretetvendégséggel és beszélgetéssel ért véget.

Áldott legyen az Isten, aki összehozott bennünket, hogy megszólítsuk Őt, figyeljünk Rá és erőt merítsünk Igéjéből.

Képek és felvételek, melyek az imanap alkalmával készültek:

Igemagyarázat:

Bibliaolvasás:

"És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik.

Akin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.

És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik:

Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent.

Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség.

És lakozik a farkas a báránynyal, és a párduc a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat;

A tehén és medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik;

És gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstől elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét:

Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják.

És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, aki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma dicsőség lészen."

Ézsaiás próféta könyve 11, 1-10

Check this out on Chirbit

Alapige:

"Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede és monda nékik: Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa."

Márk evangéliuma 10, 14

Olyan legyél, mint egy gyermek! - igehirdetés

Bibliaolvasás:

"Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, mondván: Vajjon ki nagyobb a mennyeknek országában?

És előhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt,

És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába.

Aki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában.

És aki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.

Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék.

Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik.

Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogynem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tűzre.

És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogynem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére.

Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orcáját.

Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett vala.

Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik: vajjon a kilencvenkilencet nem hagyja-é ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, amelyik eltévelyedett?

És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon, mint a kilencvenkilencen, amely el nem tévelyedett.

Ekképpen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül."

Máté evangéliuma 18, 1-14

Check this out on Chirbit

Alapige:

"És aki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be."

Máté evangéliuma 18, 5

"És aki egy ilyen kisgyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be." - Máté evangéliuma 18, 5

E bibliai rész kérdése: „Ki a legnagyobb?”
A tanítványok gondolatai a hamarosan eljövendő mennyek országa körül forognak, és ennek rendjébe szeretnének bepillantani.
Jézus egy jelképes tettel ad választ erre a kérdésre: egy kisgyermeket állít a tanítványok elé, nem erkölcsi példaként, hiszen tudjuk, hogy a gyermek sem ártatlan; nem is életének ösztönösségéért, mert ez sem sokáig tart; hanem azért a feltétlen bizalomért, amellyel a segítségre szoruló gyermek a segítséget el tudja fogadni.
Ezen a ponton kell nekünk is „megtérnünk”, ha egyáltalán be akarunk jutni a mennyek országába.
Abban követendő példa a gyermek, hogy „alacsonynak tartja magát”, ebben kell a tanítványoknak hasonlóvá lenni a gyermekhez: félretenni nagyravágyásukat, amely most is megszólalt belőlük, és egészen Istenre hagyatkozva vállalni a jelen feladatait.
Így válik a kisgyermek „illusztrációból” élő problémává: Jézus maga jelentkezik benne előttünk, és igényli számára segítő szeretetünket. Az áldás ígéretének súlyát a kemény ítélet meghirdetése növeli: a legkínosabb halálnál is súlyosabb ítélet vár arra, aki visszaél a gyermekek, Krisztus kicsinyei ráutaltságával, és bűnbe sodorja őket.
Ki tehát a legnagyobb? Az, aki  ha kell, kicsinnyé, alázatossá, szelíddé is tud válni, aki életét rá meri bízni a gondviselő Atyára.

"Elhoztam őt a tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani." - Máté evangéliuma 17, 16

Az elbeszélés közvetlen kapcsolatban van a megdicsőülési jelenettel. A történetben szereplő beteg fiú (betegsége jelei az epilepsziás rohamokra utalnak) apja teljes bizalommal van Jézus iránt.
Szembeötlő, hogy míg három tanítvány a hegyen maradt értetlen Jézus személyének titka iránt, addig a többi tanítvány odalent mond csődöt a kapott küldetés teljesítésében.
Jézus ezt messze túllátva egész népe csődjét ismeri fel a tanítványok kudarcában: ez is csak azért következett be mert követői szívükben még mindig nem tudtak elszakadni a nép engedetlenségétől.
Az apa föltétlen hite az egyetlen pont, ahol Jézus megtalálja azt, amit keres népében: így ismét segít az előtte álló emberi nyomorúságon, és ezzel egyszerre teszi próbára a tömeget és tanítványait.
A gyógyítás tudatosan szűkszavú, tipikus elbeszélése után a tanítványok kérésére válaszolva ébreszti rá őket az Úr, hogy a hit nem mennyiségi kérdés, hanem egy új életformába való átlépés, amelyben az ember a jövendő világ erőiből él: ezekből pedig bármily kicsiny „mennyiségnek” is hihetetlen feszítő ereje van ebben az életben.
Adja az Isten, hogy mi is így tudjunk közeledni hozzá: feltétlen hittel és kétség nélkül való bizalommal!

"De Jézus hozzájuk lépett, megérintette őket, és így szólt: Keljetek fel, és ne féljetek!" - Máté evangéliuma 17, 7

Czézárea Filippi felől Jézus Jeruzsálem felé tart. Három legközelebbi tanítványát (Pünkösdöt követően majd ezek a tanítványok lesznek az ősgyülekezet vezetői): Pétert, Jakabot és Jánost magával viszi fel egy magas hegyre. A megdicsőülés hegyének is szokták nevezni ezt a hegyet, az eseményt pedig némelyek Jézus színeváltozásának.
A szentíró elég szűkszavúan csak annyit mond el a rendkívüli történésről: azt leírja, hogy Jézus elváltozott előttük, de aztán csupán annyit mond, hogy arca, mint a nap olyan ragyogóvá lett, ruhája pedig a fényesség fehérjében világított.
Két ószövetségi szereplő is megjelenik a történetben: Mózes, aki a törvényt- és Illés, aki a prófétákat képviseli. Mintha megállna az idő - talán azt érzik a tanítványok - valami nagy dolog történik, ünnepelni, megállapodni akarnak.
Megismétlődik a mennyei hang, ami Jézus megkeresztelésekor történt: "Ez az én szerelmes Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok!"
Isten jelenléte a bűnös emberből mindig félelmet vált ki: így van most is, és ez alól most Jézus oldja fel a tanítványokat, aki által maga Isten cselekszik. A látomás eltűnt, a szózat elhangzott: a történtek helyes értékelésre kívánja Jézus rávezetni tanítványait. Azt kell megérteniük, hogy aminek tanúivá lettek, az előleg volt a feltámadással kezdődő új korszakból, de teljes értelmét nem tudják most még megragadni.
" Keljetek fel, és ne féljetek!" - mondja Jézus ma is nekünk, amikor szent titkának egy újabb leplét rántja fel előttünk. Gondoljatok arra, hogy próbálja ezeket a tanítványokat megerősíteni feltámadásának bizonytalansága okán: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem" (Jn.14, 1).

"Simon Péter pedig így válaszolt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." - Máté evangéliuma 16, 16

Ez az egyszerű hitvallás, mely minden utána kijelentett hitvallásnak a mintája. Alapja ez: megismerni Jézust!
Cézárea Filippi Palesztina legészakibb pontja: utána már Szíria következik. Idáig érve Jézus végigjárja Izráel egész határvidékét a pogányok felé. Útja most már csak Jeruzsálem felé vezethet, hogy szembenézzen sorsa beteljesedésével. Ez a helyzet magyarázza Jézusnak önmaga személyére nézve feltett kérdéseit. Először a körülöttük élő Izráel nézeteihez kell viszonyítaniuk a tanítványoknak a magukét.  Izráelben Jézust sokan tartották nagy prófétai személyiségnek, de jelentőségét nem tartották az emberi méretek fölé emelkedőnek.
A tanítványoknak önmaguk véleményéről kell vallaniuk. Péter szólal meg, akit itt ünnepélyesen Simon Péternek nevez az evangélista. Nem önmaga egyéni véleményének ad hangot, hanem a tizenkettő képviseletében beszél.
Jézus megjeleníti, hogy Péter hitvallásának forrása a mennyei Atya kijelentése, és boldog az, aki Jézus személyiségével kapcsolatos döntésében ebből merít. A tanítvány hitvallása annyira nagy, hogy neki magának is még súlyos próbák hosszú során át kell felnőnie hozzá.
Mi ezeknek a súlyos próbáknak hosszú sorát éljük meg mindennapi küzdelmeinkben. Arra hivattattunk,  hogy a felséges Isten képmásai legyünk e földi létben, de ennek a hivatásnak csak akkor tudunk eleget tenni, ha ismerjük az Istent. Nem elég mellette élni, kegyelméből táplálkozni, gondviselő szeretetét megtapasztalni, hanem Vele kell éljünk.
A hitvallástétel, mely oly sokszor - és nemcsak istentiszteletek alkalmával - elhangzik szánkból, érzéssé, megtapasztalássá, életmódunk irányvonalává kell váljon. Csak az élő Isten Fia az, aki átvezethet kisebb-nagyobb próbatételeinken, hogy megérkezzünk Hozzá, az Ő országába.

Imaheti szolgálat Nagylakon

A Nagylaki Református Egyház istentiszteleti helye

Március első napján a Nagylaki Református Egyházközségben teljesítettünk imaheti szolgálatot. Románia egyik legnyugatibb városkája határtelepülés, az egyik legnagyobb forgalmú határátkelőhellyel rendelkezik, autópálya is épült ide, mely összeköt bennünket Európa nyugati részével.

Maga a város mintegy hétezer lakosú, jelentős szlovák anyanyelvű lakossal rendelkezik. Magyar lakossága viszont nagyon kevés, a református gyülekezet kevesebb mint húsz tagot számlál. Igazi szórvány, a gyülekezet származását is tekintve: vannak, akik Szilágyságból, Kalotaszegről, Szatmár vidékéről, vagy éppen Krassó-Szörény vidékéről kerültek ide és alapítottak itt családot. 

Tóbiás Emőke Piroska, lelkipásztor

A lelkésznő Tóbiás Emőke Piroska, aki három gyülekezetet szolgál (Nagylak, Szemlak és Pécska) Maros megyéből származik, férje Tóbiás Tibor György, Kispereg és Nagypereg lelkipásztora pedig Máramaros megyéből érkezett jelenlegi szolgálati helyére.Olyan közösséget szolgálnak itt, amely lefedi egyházmegyénk nyugati részét. Egyetlen nagyobb gyülekezet, a kisperegi, ahol a lelkészházaspár él, innen végzik az öt településre kiterjedő lelkészi szolgálatukat. Nagyperegen cseh anyanyelvű református gyülekezet van, míg a Szemlakon élők anyanyelve a német.

Imaheti gyülekezet, szinte mindenki eljött.

A Nagylak-Szemlak-Pécska egyházközségek gyülekezeti tagjai maroknyian vannak, mégis igénylik a hitbéli közösséget. Ennek megfelelően rendezték meg március első hetében az Egyetemes Imahetet, első két nap Nagylakon, szerdán Szemlakon, csütörtökön és pénteken Pécskán tartják az imaheti alkalmakat. Az imahét lezárására szombaton délután kerül sor. A régió öt gyülekezetének tagjai ekkor Kisperegen gyűlnek össze a Női Világimanap megtartására.

Imaheti szolgálatra Nagylakra nagy lelkesedéssel készültem. Tudtam, hogy kevesen lesznek, de mindenki ott lesz. Az istentiszteleten való részvételi arány valóban közel százszázalékos volt. Egyetlen idős bácsika (egy kilencvenéves református ember) volt, aki valamilyen oknál fogva nem tudott eljönni erre az istentiszteletre.

Izgalommal teli készülődésem annak is szólt, hogy tizennyolc évvel ezelőtt, elsőéves teológusként már megfordultam a gyülekezet tagjai között. Akkor szórványmissziót végeztünk teológustársaimmal. Felmértük a marosmenti gyülekezetek lelki helyzetét. Akkor Nagylakon töltöttünk egy egész napot, ott is aludtunk, az akkori főgondnok tömbházlakásában. Találkoztunk olyan emberekkel is, akik bár magyar reformátusoknak vallották magukat, de nem igazán tudtak magyarul, csak nevükben őrizték származásukat.

Tizennyolc év után hát újra lehetőségem adódott arra, hogy megforduljak e gyülekezetben. Tudtam, hogy azóta sokminden megváltozott, de reméltem, hogy az emberek hite erősödött.

Istentiszteleti hely

Belépve az istentiszteleti helynek és parókiának is helyet adó házba, vegyültek bennem az érzések: teljesen újat láttam, s mindenben kerestem az emlékeket. Az új tetőt kapott, belülről felújított és átalakított épület falain aztán észrevettem egy képkeretet, ami ott volt első látogatásom alkalmával is. Onnantól kezdve már tudtam, jó helyre érkeztem. A kedves vendégfogadás, a gyülekezeti tagokkal való beszélgetés, a kézfogások aztán mind hozzájárultak ahhoz, hogy örömteli legyen ez az ünnepi imaheti alkalom.

Mivel csupán két nap az imahét Nagylakon, úgy gondoltam, hogy az idei imahét vezérigéjét olvasva fel, szólok a gyülekezethez. Isten Lelke által tudtam hirdetni, hogy mindannyian választott népe, megtartatásra elhívott nemzete vagyunk az Úrnak. Ennek megfelelően kell élnünk is, nemcsak istentiszteletek idején, hanem főleg mikor hétköznapjaink megpróbáltatásokkal, küzdelmekkel, apró örömökkel és kisebb-nagyobb nehézségekkel teli pillanatait éljük meg.

Az istentiszteleti együttlét gyülekezeti szeretetvendégséggel zárult. A gyülekezeti ház előterében apró teasütemények fogyasztása közben folytattuk az egymással való beszélgetéseket. 

Végezetül egy kedves meghívásnak tehettünk eleget, a gyülekezethez tartozó egyik házaspár otthonába hívott bennünket, hogy megvendégeljen különböző finomságokkal. Hagyomány ez imahetek alkalmával, hogy a vendéglelkészt egy-egy családi otthonba hívják. 

Csak mikor leültünk a szépen terített asztalhoz, akkor vettem észre, hogy a templomban is jelenlévő gyülekezetnek nagyobbik része a családi asztal mellett is ott van.

Ilyen egy összetartó, kicsiny, de lelkes közösség.

Köszönjük vendéglátóinknak az imaheti meghívást, a vendégszeretetet, mellyel körülvettek minket. Igazi élmény volt minden, amit velük együtt éltünk át. Imádságainkban hordozni fogjuk az ő közösségüket is, mindenkor hálásan emlékezve erre az együtt töltött imaheti estére, melyben Urunk az Ő Lelke által küldött üzenetben megtartatásra hívott el minket.

Imaheti istentisztelet:

Nagylaki szószékterítő

Alapige:

"Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást,

Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek;

Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr.

Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz,

Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.

Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül.

Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává;

Akik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, amire rendeltettek is.

Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket."

Péter apostol közönséges első levele 2, 1-9

Check this out on Chirbit

"És odamentek hozzá a farizeusok és a szadduceusok, és azzal a kéréssel kísértették őt, hogy mutasson nekik mennyei jelt." - Máté evangéliuma 16, 1

Feltűnő, hogy farizeusok és szadduceusok együtt mennek Jézushoz. Hogy miben egyek, az kérésükből kitűnik: azt akarják, hogy Jézus olyan jellel igazolja messiási küldetését, amely független a hittől, és nem igényel személyes döntést az embertől. 

Jézus válasza egy példázattal kezdődik, amely azonban számos régi szövegben nincsen meg. Ez a példázat arra utal, hogy amint az ember a természet életében ösztönösen használja természetes eszét és tapasztalatait a szeme láttára megmutatkozó jelek magyarázatára, úgy kellene Izráel lelki vezetőinek jel követelése helyett a megmutatkozó jeleket figyelniök, ezeket hitbeli ösztönükkel és tapasztalataikkal magyarázniok. 

A félreértésnek csak azzal tud véget vetni Jézus, hogy az általa mondott példázat kulcsszavát a „kovászt” nemrégiben tett megelégítési jeleire való erőteljes utalással magyarázza meg: ennek nyomán végre világosság támad tanítványai értelmében, mert megvilágosodott a szívük.

Kovásszal, mint idegen, bennünket teljesen emberietélenné formáló tanítással a mi életünk is tele van. Mint egykor a tanítványoknak, úgy nekünk is nagyon oda kell figyelnünk, hogy jelek helyett a biztosra figyeljünk oda. Ilyen biztos dolog az Isten Igéje, amely tegnap és ma, sőt mindörökké ugyanaz: Krisztus, a testté lett ige. Mindennapi kenyerünkben, naponkénti történéseinkben Őt vegyük magunkhoz, Vele éljünk!

"És mindnyájan ettek és jóllaktak, majd összeszedték a maradék darabokat, hét tele kosárral." - Máté evangéliuma 15, 37

Egy újabb megvendégelésről olvasunk ebben az igében, amely már pogány népek között történik meg. Nagyban hasonlít az előzőekben található történethez, habár a számarányok nem ugyanazok. Itt is gyógyítások előzik meg a tömeg megvendégelését. A tanítványok értetlensége is ugyanúgy jelen van ebben a történetben. Mint ahogy az áldás is, amely nem az összeszedett hét tele kosárban mutatkozik meg csupán.
Isten áldását a magunk életében sem a tele kosarak jelentik. Böjti időszakban ugyan hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy a lelki dolgok jelentik életünkben az igazi értéket, de mégsem tudunk teljesen elszakadni az anyagi dolgoktól.
Most azt tanulhatjuk meg az igéből, hogy értékelni kell a lelki kosarakat, melyeket kapunk naponta az Úrtól. Lehet vannak benne betegségek, keservek, fájdalmak, szorongások, de benne van mindezekben a remény is: Isten bennünket is meg akar elégíteni. Azt akarja, hogy mi is Hozzá forduljunk, s Ő még álmunkban is ad eleget (Zsoltárok 127, 2).

"De ő így felelt: Én csak az Izráel házának elveszett juhaihoz küldettem." - Máté evangéliuma 15, 24

Fönícia vidékén történik mai igénk: egy erről a vidékről való asszony áll Jézus elé. Kanaáninak nevezi őt az evangélista,: azzal a jelzővel illeti, amellyel az ószövetségi Izráel jelölte a körötte élő pogány népeket.
Most ez az Izráelben lenézett pogány asszony a választott népet megszégyenítő hittel fordul Jézushoz, és démoni megszállottságban gyötrődő leánya számára kéri gyógyító segítségét. Megszólításából a hit tisztázottsága tűnik ki, kérésének tartalma pedig azért is nagyon beszédes, mert nem önmaga, hanem leánya számára kéri a segítséget.
Jézus először hallatlanná teszi a kérdést. Azután a tanítványok sürgetése ellenére elutasító szavakkal válaszol rá. Amikor az asszony megdöbbentően mély hitét ez a két súlyos próba sem tudja megtörni, akkor Jézus végül egy furcsa példázattal tárja eléje az utolsó próbát, és az asszony hite ezt a próbát is kiállja. Megfejti a példázatot (a fiak és az ebek közötti párhuzamot), nem emberi bölcsessége segítségével, hanem Jézus iránti megingathatatlan bizalma révén.
Az Úr, Dávid Fia, a világ Megváltója minden lehet, csak szívtelen nem! Ha pedig ez így van, akkor az általában megvető „kutya” megjelölést nem elutasításnak szánja, hanem be akarja őt vele fogadni
Izráel családjába: mindegy, hogy milyen helyen; mindegy, hogy a maradékra hívja vendégnek. Íme: Isten igéje titkának megértéséhez nem értelmünk, hanem átadott életünk által vezet az út, és ha így értjük meg Isten igéjének titkát, a jutalom nem maradhat el.

Gyászjelentés: Köteles István (63)

Virrasztási ige:

"Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve.

Mert amit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekeszem.

Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó.

Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lak
ozó bűn.

Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.

Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.

Ha pedig én azt cselekeszem, amit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.

Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem.

Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint;

De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.

Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?

Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok."

Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 7, 14-25

Check this out on Chirbit

Temetési igehirdetés:

"Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?

Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által."

Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 7, 24-25a

Check this out on Chirbit

Értelem nélkül? - igehirdetés

Bibliaolvasás:

"Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, mondván:

Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak.

Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által?

Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: Aki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.

Ti pedig ezt mondjátok: Aki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, amivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját.

És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.

Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván:

Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem.

Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai.

És előszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg:

Nem az fertőzteti meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert.

Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak?

Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, amelyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik.

Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.

Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot."

Máté evangéliuma 15, 1-15

Check this out on Chirbit

Alapige:
"Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még?"

 Máté evangéliuma 15, 16

"Jézus pedig így szólt: Hát még ti is értetlenek vagytok?" - Máté evangéliuma 15, 16

A csodatételek sorozata után nem maradhatott el a farizeusok részéről Jézus számonkérése. Mivel Isten Fiában nem találtak hibát - gyógyításai, tanítása nem ütközött semmi törvénybe -, tanítványainak szokásaiban keresnek kivetnivalót.
Törvényszegéssel vádolják Jézus tanítványait, mivel nem tartják meg az ősök hagyományait.
A farizeusok Jézust teszik felelőssé kérdésükkel tanítványai magatartásáért: nem is ok nélkül, mert állandó követői veszik körül, és rabbinak számít.
Válaszában Jézus a tisztaság és a hagyomány párhuzamára alapozva a farizeusoknak olyan választ ad, amit még tanítványai sem értenek pontosan: " nem az teszi tisztátalanná az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az teszi tisztátalanná az embert" (11. vers).
Igénk kérdése a tanítványokat célozza már meg, akik a tanítást szintén a farizeusi hagyományokra alapozzák.
Jézus a szívről, gondolatokról, tisztességről beszél itt. "Ami azonban a szájból jön ki, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások. Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az nem teszi tisztátalanná az embert, hogy mosdatlan kézzel eszik." (Máté 15, 18-20)

"Az éjszaka negyedik őrváltása idején odament hozzájuk Jézus a tengeren járva." - Máté evangéliuma 14, 25

Az ötezer megvendégelése után Jézus eltávozásra inti a tanítványait. Először nem tűnik helyénvalónak az, amit Jézus tesz. Úgy is gondolhatnánk, hogy a Mester nem hagy módot a tanítványoknak arra, hogy magyarázatot keressenek a megtörtént csodára.
Aztán azt olvassuk a történetben, hogy Jézus nem tart a tanítványokkal, hanem elvonul egy csendes helyre imádkozni.
Csak a továbbiakból válik világossá, hogy az elkövetkezendő jelre készíti elő ezzel övéit. A tömeg a megelégítésben félig rejtetten szemlélhette hatalmát, de tanítványainak most olyan jelt ad, amelyből ez teljesen nyilvánvalóvá válik.
Míg Jézus a hegyen keresi az Atyával az imádságos közösséget, ezt az állandó erőforrást, addig tanítványai messze eltávolodnak a tó partjától, és a kedvezőtlen szélviszonyok közt nem tudnak uraivá lenni a hajónak.
Hajnali három óra tájban keresi meg őket Jézus, és a halálfélelemben vergődő tanítványok azt hiszik, hogy felzaklatott képzeletük játszik velük, vagy démoni erők környékezik. Ennyi rémületet nem bírnak hangtalanul elviselni: kiáltásban törnek ki, de Jézus azonnal feloldja őket.
A tanítványok hisznek is, nem is, és lelkiállapotuk érzékeltetőjévé ismét Péter válik.Ő „megáll” a vizen, amíg csak az Úrra néz, de azonnal süllyedni kezd, amikor az emberileg reménytelen körülményekre fordítja figyelmét. Jézus mégis magához emeli a kételkedőt, mert kétségei közepette is hozzá fordult segítségért.
Ha te is bizalommal tekintesz az Úrra, téged is megtart életed hullámzó tengerén.

"Jézus azonban azt mondta nekik: Nem szükséges elmenniük, ti adjatok nekik enni." - Máté evangéliuma 14, 16

Gyakran szembesülhetünk azzal életünkben, hogy, amit elvárnak tőlünk, képtelenek vagyunk teljesíteni. Ugye ismerős helyzet?
Mai igénket megvizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a tanítványok is ilyesmivel szembesülnek. Egy fárasztó nap után, amelyen talán végig figyelniük kellett a rendre, s közben arra is, amit Jézus tanít a sokaságnak - talán alig várják, hogy lehajthassák fejüket.
Végre elérkezett a pillanat, amikor mondani merik a Mesternek, hogy mostmár el lehet küldeni az embereket, hiszen vége van a napnak, kezd esteledni. Ideje hát, hogy mindenki szállás és élelem után nézzen.
Jézus ebben, a tanítványok által lezártnak tekintett helyzetben szólal meg váratlanul, és mondja, hogy: "Nem szükséges elmenniük, ti adjatok nekik enni."
Ugye, ha te lennél a tanítványok helyében, értetlenül néznél Jézusra? Mivel elégítsd ki a rád bízottakat? - hiszen még magaddal is alig bírsz.
De fordítsunk a helyzeten: mi lenne, ha egy lennél azok közül, akik áhítattal hallgatták Jézus beszédét, odafigyeltek csodatetteire? Ugye, jólesik Isten rád figyelése, gondviselő oltalma?
Ő most is így néz rád, és sok-sok követőjét bízza meg azzal, hogy segítsen néked!

"és azt mondta szolgáinak: Keresztelő János ez, ő támadt fel a halálból, és azért működnek benne csodatevő erők." - Máté evangéliuma 14, 2

Heródes, a negyedes fejedelem Jézus csodatetteire csupán egy választ tud adni: Biztos Keresztelő János támadt fel újra Jézusban, azért tud ez az ember csodadolgokat tenni.
Életünkben mindenre magyarázatot találunk. Egyszerű dolgokra is, de azokra is, amelyeket nem is értünk. Valahogy így volt ezzel Heródes is. Alattvalói előtt nem akart tudatlannak tűnni, ezért rögtön magyarázatot talált Jézus csudatetteire. Hihetetlennek tűnő magyarázat ez, de a negyedes fejedelem megengedheti magának.
Ugye tudod, hányan tévesztették össze a prófétákat, és hitték azt, hogy Jézus is csupán egy azok közül? Hányan tévesztették össze őt Keresztelő Jánossal? Pedig ő csupán az út egyengetője. Az út, igazság és élet egyedül Jézus Krisztus.
Meg lehet téveszteni a körülöttünk élő embereket, sőt még magunkat is áltathatjuk...de Jézus Krisztus harcol értünk!

"Hazájába érve a zsinagógában tanította őket, úgy, hogy megdöbbentek, és azt mondták: Honnan veszi ez az ember ezt a bölcsességet és ezeket az erőket?" - Máté evangéliuma 13, 54

Amikor az ember magát bölcsebbnek véli a kelleténél, kérkedve csodálkozik rá arra, amire a másik ember magától rájön. Jézus igehirdetése szívet melengető érzéseket ébresztett hallgatóságában. Ám ez az igehirdetés az ámennel nem ért véget. A Hegyi Beszéd folytatódott az emberek megvendégelésében, Isten hatalmának a hirdetése pedig az által teljesedett be, hogy Jézus gyógyított, reményt adott, új esélyt és megújult életet.
Ő nem eltörölni jött a törvényt, vagy mindazt, amit a próféták hirdettek, hanem betölteni azt.
Senki sem tudta ezt őutána csinálni.
Mi is gyakran rácsodálkozhatunk, honnan van bölcsessége, lelki ereje egy-egy olyan embernek, akit addig ismertünk, és tudtuk róla, hogy mennyit bír el.
Rácsodálkozásunk, és kérkedő magatartásunk az ilyen emberekkel szemben abból ered, hogy magát az embert, származását, életkörülményeit, iskolázottságát nézzük. A mai történet arra tanít meg minket, hogy ne azt nézzük, ami kívülről látszik. Istennek hatalma van minden ember számára a kellő bölcsességet, értelmet megadni, hogy azt a maga és környezete számára jól felhasználja.
Hazájába érve, Jézus tanítja az övéit, s azok rácsodálkoznak bölcsességére: kérdezik maguktól, hogy honnan veszi a bölcsességet és az erőt, amellyel rendelkezik. Mint az ácsmester fiára, úgy tekintenek Jézusra. Pedig ő az az Istenfiú, akit az Úr Szentlelke által felkent, hogy hirdesse az Ő kedves esztendejét, a szabadulást.
Adja az Isten, hogy mi is ezzel a Lélekkel teljünk be, hogy megtapasztaljuk Isten bennünket is megváltó tervét, és tudjuk azt kellő hittel és hitelességgel hirdetni a kételkedők számára!

"Hasonló a mennyek országa a tengerbe vetett kerítőhálóhoz, amely mindenféle halat összefog." - Máté evangéliuma 13, 47

Jézus így tanít a mennyek országáról: "Hasonló a mennyek országa a tengerbe vetett kerítőhálóhoz, amely mindenféle halat összefog. Amikor megtelik, kivonják a partra, és nekiülve kiválogatják a javát edényekbe, a hasznavehetetlent pedig kidobják. Így lesz a világ végén is: eljönnek majd az angyalok, és kiválogatják az igazak közül a gonoszokat, és tüzes kemencébe vetik őket; lesz ott sírás és fogcsikorgatás. Megértettétek mindezt?" (Máté evangéliuma 13, 47-51)
A mennyek országának egy újabb jellegzetességét ismerhettük meg ebből a példázatból: olyan az, mint egy kerítőháló, melyet azért vont ki az Úr Isten, hogy minket megtartson a veszélyes élettengeren.
Sokszor lehet ugyan az az érzésünk, hogy akit bekerítenek, hálóval körülvonnak, az nem lehet szabad, tehát nem lehet boldog. Ilyen lenne a mennyek országa? Hitünk és reménységünk azt mondatja velünk, hogy NEM. Isten országának a boldogság, az öröm és a beteljesedés helyének kell lennie!
Az állatok, akik állatkertekben vagy udvarokban el vannak kerítve - meg vannak szelídítve, valakinek a tulajdonát képezik. A gazda, vagy a gondozó vigyáz rájuk, gondozza, eteti őket, betegségükben gondozza - habár bekerítve tartja.
Pál apostol csupán lélekben tudta azt, hogy az Ő életében már Isten az Úr, az Atya a gondviselője. Mégis, mikor tömlöcben, rabláncoktól megkötözve hevert, akkor is tudta, hogy ő a szabadság lelkét kapta az Istentől. Neki ott is szolgálnia kellett, és ő ott is szolgálni tudta az Urat.
A mindenféle halban, amelyet a tengerbe vetett kerítőháló összefog a te életed is ott van. Mindannyiunk életének a szálai Isten kezében érnek össze, Ő vigyáz ránk, gondoz minket.
Éljünk úgy, mint akik tudják, hogy életünk jó helyen van, ha Istennel kötnek össze a szálak!

Együtt imádkozva

Beszámoló az Egyetemes Imahét hatodik napjának eseményéről.

Imahetünk hatodik napján a Borossebesi Református Egyházközség lelkipásztorát, Prém Imre Csabát hívtuk meg igei szolgálatra. Őt szolgálati útján felesége kísérte el. Imaheti alkalmunkon újra jelen volt lelkes ifjúsági csoportjával Deák Bálint evangélikus lelkész és felesége is.

Az alábbiakban együttlétünk alkalmával készített kép- és hangfelvételeket adjuk közre. Emlékezzünk szeretettel erre a meghitt együttlétre közösen!

Igehirdetés:

Samárián kell vala pedig általmennie.

Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, amelyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.

Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.

Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!

Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.

Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, aki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.

Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.

Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?

Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, aki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?

Felele Jézus és monda néki: Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:

Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne."

János evangéliuma 4, 4-14

Check this out on Chirbit

Van egy álmod?

Beszámoló az Egyetemes Imahét hatodik napjának eseményéről.

Imahetünk hatodik napján a Nagyzerindi Református Egyházközség lelkipásztorát, Dénes Józsefet hívtuk meg igei szolgálatra. Őt felesége és gyülekezetének Fúvós zenekara, és több gyülekezeti tagja kísérte el szolgálati útján.

Az alábbiakban együttlétünk alkalmával készített kép- és hangfelvételeket adjuk közre. Emlékezzünk szeretettel erre a meghitt együttlétre közösen!

Igehirdetés:

"Grádicsok éneke. Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók.

Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!

Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.

Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön!

Akik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd.

Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jő elő, kévéit emelve."

Zsoltárok könyve 126, 1-6

Check this out on Chirbit

"Ő pedig így felelt: Aki a jó magot veti, az az Emberfia..." - Máté evangéliuma 13, 37

Az Emberfia, mint a jó magot vető jelenik meg ebben a példázatban. Jézust így is hívják, de az Ő neve az Isten Fia is, mint ahogy még "...nevezik: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!"-nek (Ézsaiás 9,6).
Úgy lehet Ő Istennek Fia és Emberfia, hogy benne egyszerre megvan az emberi és isteni természet. Emberi természete folytán volt lehetséges, hogy az emberek bűnéért megfizessen, de így át kellett élnie, végig kellett szenvednie mindazt a megaláztatást, kísértést, amit az ember a Sátántól el kell szenvedjen, de isteni természete szerint le is tudta győzni legfőbb ellenségünket.
Emberfia Ő, a második Ádám, aki az első Ádám bűnéért életével fizetett meg. Csak Neki volt hatalma arra, hogy győzedelmeskedjen a Sátán felett, hogy lerombolja azt a földi építményt, amit az ember bűneinek tégláival rakott ki, s feltámadásával, halál és Sátán feletti győzelmével felépítsen egy új, Istennek tetsző életet, az igazi templomot.
Mi ebből az emberfeletti harcból nem sokat láthatunk. Mint, ahogy Isten sok dolgot jövendőnkből elrejt szemeink előtt, és csupán a hitnek és reménységnek szeretetével közeledhetünk a holnapok felé, úgy ezt a harcot is - annak minden nehézségével és fájdalmas következményeivel együtt - csak apró mustármagnyi kicsiny dolgokban érezteti velünk életünk során, hogy elviselhessük azt, de mégis ismeretünk legyen az Ő nagy szeretetéről, mellyel irántunk viseltetik.
Az Emberfia ma is veti a jó magokat életedben. Vedd észre, és adj hálát az Ő magvetéséért életedben!

Egységért égő szívek - Imahétzáró úrvacsorás istentisztelet

Bibliaolvasás:

"Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.

Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.

Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!

Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.

Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét.

Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.

Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.

Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orcádat, és megroskadtam.

Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!

Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?

Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!

Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.

Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged."

Zsoltárok könyve 30, 1-13

Alapige:

"Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, amelyet vévén az ember, elvete az ő mezejében."

Máté evangéliuma 13, 31

Check this out on Chirbit

 

Úrvacsora szereztetési igéje:

"Mert én az Úrtól vettem, amit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,

És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.

Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.

Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.

Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,

Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét."

Pál apostol Korinthusbeliekhez írt első levele 11, 23-29

Check this out on Chirbit

"Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet az ember elvet a szántóföldjébe." - Máté evangéliuma 13, 31

A mustármag példázata sokhelyen előfordul az Újszövetségben. Az elvetett, kicsiny magból kibúvó növény hatalmas fává növekszik, melynek ágai között az ég madarai is menedéket találhatnak - mondja Jézus.
Ő a hitben való gyarapodással állítja párhuzamba a mustármag növekedését. A mi hitünknek és reménységünknek úgy kell növekednie, mint a földbe vetett mustármagnak. Pál apostol halottak feltámadásáról írott bizonyságtételében elmondja, hogy amint a földbe vetett mag előbb elrothad, ahhoz, hogy új élet lehessen belőle, úgy az ember földi teste is hasonló átalakuláson megy keresztül, hogy felöltözhesse ama mennyei testet, az új embert, amit az Isten ajándékoz neki.
Hitünk növekedése is hasonló módon megy végbe: sokszor fájdalmas és megpróbáló emberi történések esnek velünk, azért, hogy ráeszméljünk arra, nem a mi érdemünkért, hanem Isten irántunk tanúsított gondviselő szeretetet által oldódnak meg áthidalhatatlannak tűnő lelki-, vagy testi nehézségeink. Ritka az, ha örvendetes események gyarapítják a reménylett dolgok akarásának erejét, vágynunk kell a bűneinkből való szabadítást, melyet egyedül Isten tud megadni nekünk.
Ahogyan a mustármagból kiserken a hajtás, majd ágak lesznek, úgy növekedjen a mi hitünk és reménységünk is!

"Amikor pedig szárba szökkent a vetés, és termést hozott, felütötte fejét a konkoly is." - Máté evangéliuma 13, 26

Hányszor érezzük úgy, hogy a munkánk nemcsak a kívánt eredményt hozza? Pedig a mi elgondolásunk eleve jónak tűnik, szándékunk is nemes.
A magvető példázatában is hasonlóról beszél a mi Tanítónk. Munkáját rendesen végzi a Magvető, a vetés szárba szökken, de vele együtt megjelenik a konkoly is. A konkolynak egyetlen célja a termés elfojtása, hogy ne valósuljon meg az, amit a Magvető eltervezett.
Ha munkánkra gondolunk, eleve rossznak tűnik fel előttünk a konkolyos természetű idegen behatás. De a világ csábításába öltözött, mindennapjainkba beköltözött konkoly, a kényelem, az anyagiasság, a világi értékek felől már nem így vélekedünk. Mindennapjaink részévé váltak ezek a dolgok, melyek elterelik teljesen figyelmünket Istenről. Mi azonnal szeretnénk a termést bearatni - s ezt előlegezi meg gazul a konkoly, a maga világi szépségével, csábításával. Holott az nem terem búzamagot, attól a kenyér szárazzá, íztelenné válik.
Isten irántunk végzett gondviselő munkájába is így próbál belegázolni a Sátán. Ideig tartó, apró csábításokkal, olcsó engedményekkel akarja elterelni figyelmünket Isten kegyelmi ajándékától. Gondozzuk naponta a vetést, Isten hozzánk szóló Igéjének meghallásával!