"Aki pedig nem borul le, és nem imádja azt, azt vessék be az égő, tüzes kemencébe." - Dániel könyve 3, 11

Egy szigorú (a mai vallásos értékrendünk szerint értelmetlen) parancs hangzik el itt Nabukodonozor rendelkezése alapján mai igénkben. Aki nem imádja az aranyszobrot, melyet az uralkodó felállíttatott, az tüzes kemencében... mai szóval krematóriumban végzi.
Ha a második világháború szörnyűségeire gondolunk, ott is az értelmetlen szenvedést látjuk, mint itt, azok büntetésében, akik nem hajlonganak egy aranyszobor eszmei és világi méltósága előtt.
Ma már nincsenek ilyen aranyszobrok, ugye? De tőled nem kérték, hogy így, vagy úgy hajolj? Ha nem is a fővesztés terhével fenyegettek, de bizonyára ajánlottak fel előnyöket abban az esetben, ha támogatsz valakit, meghajolsz előtte, tehetséged szerint támogatod őt. Semmivel nem különb helyzet ez a bibliai holokauszt-képnél.
Csakhogy most személyesen rólad van szó. Tűzbe tennéd valakiért nemcsak kezed, hanem teljes valódat? Vállalnád, hogy nem borulsz le idegen bálványszobrok előtt?
Dániel és társai vállalták, mert nem tartották magukat előkelőbbnek, bölcsebbnek egyetlen embernél sem, de Isten vezetését kérték életükre.
Kérd te is ma ezt a vezetést. Ő átvisz téged az égető helyzeteken, hogy megállhass Isten és emberek előtt!