2016. február 20., szombat

"Amikor pedig szárba szökkent a vetés, és termést hozott, felütötte fejét a konkoly is." - Máté evangéliuma 13, 26

Hányszor érezzük úgy, hogy a munkánk nemcsak a kívánt eredményt hozza? Pedig a mi elgondolásunk eleve jónak tűnik, szándékunk is nemes.
A magvető példázatában is hasonlóról beszél a mi Tanítónk. Munkáját rendesen végzi a Magvető, a vetés szárba szökken, de vele együtt megjelenik a konkoly is. A konkolynak egyetlen célja a termés elfojtása, hogy ne valósuljon meg az, amit a Magvető eltervezett.
Ha munkánkra gondolunk, eleve rossznak tűnik fel előttünk a konkolyos természetű idegen behatás. De a világ csábításába öltözött, mindennapjainkba beköltözött konkoly, a kényelem, az anyagiasság, a világi értékek felől már nem így vélekedünk. Mindennapjaink részévé váltak ezek a dolgok, melyek elterelik teljesen figyelmünket Istenről. Mi azonnal szeretnénk a termést bearatni - s ezt előlegezi meg gazul a konkoly, a maga világi szépségével, csábításával. Holott az nem terem búzamagot, attól a kenyér szárazzá, íztelenné válik.
Isten irántunk végzett gondviselő munkájába is így próbál belegázolni a Sátán. Ideig tartó, apró csábításokkal, olcsó engedményekkel akarja elterelni figyelmünket Isten kegyelmi ajándékától. Gondozzuk naponta a vetést, Isten hozzánk szóló Igéjének meghallásával!

Nincsenek megjegyzések: