Két dolog, ami számomra nagyon meghatározó ebben a történetben: egy ágyon fekvő, kiterített, tehetetlen ember, valamint Jézus láthatatlanba látása, melynek következménye a bűnök bocsánata.
Akkor, mikor észrevesszük, mennyire tehetetlenek vagyunk, kiszolgáltatottan tévelyegtünk a világban, kiszolgáltatottságunkban is meg tudunk állni. Ez a megállás, azt tudatja velünk, hogy valaki mellettünk van, vigyáz ránk, oltalmaz minket.
Talán ezt érezhette az ágyon fekvő, béna ember is Jézus közelségében: valaki vigyázott rá!
Amikor Jézus hitet talál, akkor elkezd cselekedni az emberrel. Itt is azt teszi: beszélni kezd. Azt mondja, hogy: " Bízzál, fiam! Megbocsáttattak bűneid."
Sokszor kérdi Jézus, hogy mi a könnyebb: megbocsátani, vagy azt mondani: kelj fel, és járj?
Ugye sokszor neked is szükséged lenne egy ilyen parancsra, egy isteni parancsra, amely nemcsak szigorú utasítás, hanem erőt adó biztatás, bizalom is egyben.
Hát tudd, Isten Fia bízik tehetségedben! Te vagy az ágyon fekvő, beteg, béna ember, akit barátai visznek a Mester elé...imádságukban. Sokan imádkoznak teérted is! Most rajtad a sor: állj Jézus elé, hallgass rá és indulj el felé, majd imádkozz mindenkiért, akit ismersz - tieidért, szeretteidért, ismerőseidért... sőt, ellenségeidért is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése