Ha mondja is ránk valaki azt, hogy keményszívűek lennénk, a megbélyegzésnek még a gondolatát is elhessegetjük azonnal magunktól. De mit is jelent a keményszívűség?
Igeversünkben a próféta Izráel fiait, a nép tagjait mondja keményszívűeknek, azért, mert nem tudnak - és nem is nagyon akarnak - elszakadni a bálványistenektől. Könnyebb nekik gondjaikkal és nehézségeikkel azokhoz a kézzel csinált istenekhez fordulni, akik nem kérik számon elhibázott dolgaikat. Hiú reménnyel látják el őket, de ugyanennyire kétséggel tele a szabadítás valóságossága is. Ezzel szemben az egy, igaz Isten a szolgálatot, az életük odaszánását várja el tőlük. A próféták ennek jegyében éltek, és meg is látták azt, ami másuknak láthatatlannak tűnt: a szabadítást egyéni életükben - és minden ember szabadulásának lehetőségét a Krisztusban.
Amikor keményszívűnek mondanak bennünket, akkor ez a szó a hajthatatlan, mozdíthatatlan jelentéssel riogat. Hitünk cselédeire azt mondták régebben, hogy keménnyakú kálvinisták. Ha egyházunk félévezredes merevségét vesszük mérce alá, akkor valóban azok lennénk. Ez a keménnyakúság már-már visszásnak mutatkozik. Nem bírunk a megváltozott világ újnak tűnő kérdéseire válaszolni. Ragaszkodunk az ősi rögökhöz. Ezt azonban csak akkor tudjuk igazán használni, ha biztos fundamentumunk van. Hitvallásaink szerkesztői azt mondták, hogy bárki a Szentírás bizonyságai alapján jobbat tud tanítani, azt elfogadják és megszívlelik.
Az Isten minden élethelyzetből ki tud és ki is akar szabadítani bennünket az Ő örök dicsőségébe. Hallgassatok rám! - ez a tanácsa számunkra is. Tudakozódjuk az Isten akaratát, velünk való terveit! Ne essünk a régiek hibájába önféltésünk bűnébe, ne csináljunk magunknak házi isteneket, akik elnézik bűneinket - mert képtelenek arra, hogy valamit is cselekedjenek -, de ugyanakkor sorsunkra hagynak, veszni hagynak bennünket.
Isten félti népét, Ő féltőn szeretve néz rád is a mai napon. Figyelj az Ő tanítására!
Igeversünkben a próféta Izráel fiait, a nép tagjait mondja keményszívűeknek, azért, mert nem tudnak - és nem is nagyon akarnak - elszakadni a bálványistenektől. Könnyebb nekik gondjaikkal és nehézségeikkel azokhoz a kézzel csinált istenekhez fordulni, akik nem kérik számon elhibázott dolgaikat. Hiú reménnyel látják el őket, de ugyanennyire kétséggel tele a szabadítás valóságossága is. Ezzel szemben az egy, igaz Isten a szolgálatot, az életük odaszánását várja el tőlük. A próféták ennek jegyében éltek, és meg is látták azt, ami másuknak láthatatlannak tűnt: a szabadítást egyéni életükben - és minden ember szabadulásának lehetőségét a Krisztusban.
Amikor keményszívűnek mondanak bennünket, akkor ez a szó a hajthatatlan, mozdíthatatlan jelentéssel riogat. Hitünk cselédeire azt mondták régebben, hogy keménnyakú kálvinisták. Ha egyházunk félévezredes merevségét vesszük mérce alá, akkor valóban azok lennénk. Ez a keménnyakúság már-már visszásnak mutatkozik. Nem bírunk a megváltozott világ újnak tűnő kérdéseire válaszolni. Ragaszkodunk az ősi rögökhöz. Ezt azonban csak akkor tudjuk igazán használni, ha biztos fundamentumunk van. Hitvallásaink szerkesztői azt mondták, hogy bárki a Szentírás bizonyságai alapján jobbat tud tanítani, azt elfogadják és megszívlelik.
Az Isten minden élethelyzetből ki tud és ki is akar szabadítani bennünket az Ő örök dicsőségébe. Hallgassatok rám! - ez a tanácsa számunkra is. Tudakozódjuk az Isten akaratát, velünk való terveit! Ne essünk a régiek hibájába önféltésünk bűnébe, ne csináljunk magunknak házi isteneket, akik elnézik bűneinket - mert képtelenek arra, hogy valamit is cselekedjenek -, de ugyanakkor sorsunkra hagynak, veszni hagynak bennünket.
Isten félti népét, Ő féltőn szeretve néz rád is a mai napon. Figyelj az Ő tanítására!