Olyan időkről beszél a mai igevers, amelyben nincsen király, azaz nincs vezető Izráelben. Ha egy közösségnek nincs olyan embere, akire felnéznének, akiben megbíznának, aki szavára hallgatni lehet, akkor az a helyzet anarhiába, teljes sorvadásba vezethet. Ez az igevers is azt mondja, hogy a király hiánya Izráelben azt eredményezte, hogy mindenki azt tette, amit jónak látott.
Emberi érdekeinket azonban sajnos sosem a közösség érdekeinek szempontjából fogalmazzuk meg, hanem elsősorban saját magunk személyét hozzuk előtérbe, és önnön vágyaink eléréséért a másik emberen befolyást gyakorlunk, hogy ő is vágyja azt, amit mi.
Nem régi történet ez a Szentírásból - velünk nap, mint nap megtörténik.
Ha beleolvasunk ebbe a történetbe, akkor az előzményekről és a következményekről is értesülhetünk. Egy Míka nevű ember bevallja anyjának, hogy egy jelentős összeg, amelyet az keres, nála van. Megtudja tőle hogy azzal a vagyonnal az anya az Úrnak akart áldozatot bemutatni, általa Neki akarta szentelni a fiát.
Alapja lett ez a vagyon egy házi oltárnak, ott az Efraim hegy lábánál. Kétszáz ezüstből az ötvös bálványt öntött, s az ott volt Míka házi oltáránál.
Ma is épülnek ilyen házi oltárok. Egy-egy bűnvallás nyomán, vagy pusztán tetszelgésből, vagy abból az emberi vágyból, hogy tiszteletet megbecsülést vívjon ki magának valaki. Gombamód szaporodnak az istenházak (nem faluhelyen, vagy városon, hanem egy-egy birtokon, szép kertben), csak az Istent ismerő emberek hiányoznak ezekből.
Mindenki azt cselekszi most is, amit jónak lát... közben pedig élete a folytonos kiútkeresésről szól.
Ne éljünk ilyen anarhiába, és ne teremtsünk magunknak házi bálványokat saját igényeink szerint. Mert van egy Istenünk, Aki él, Aki ért és Aki éltet minket. Törekedjünk Őt megismerni, szeretni és tisztelni, Ő a mi erősségünk egész életünk során!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése