"Felemelém ismét szemeimet, és ímé, láték egy férfiút és a kezében mérő-kötelet."
Zakariás próféta könyve 2, 1
Újabb látomásban részesül Zakariás, de mintha nagyon hasonlítana az eddigiekhez ez is. Az előző ígéret, mely szerint Isten népe visszatér, Izrael és Jeruzsálem is megépül, mintha megerősítésre szorulna. Zakariás eme látomásában már nem szarvakat letörő harcosokkal, hanem mérő-kötelet hordozó tervezőkkel, vagy inkább kivitelezőkkel találkozunk.
Mire való ez? Abban a kaotikus állapotban, melyben Jeruzsálem városa és népe volt, semmit sem mertek az emberek biztosra venni. Ez a bizonytalanság még Isten biztos igéreteinek a megkérdőjelezéséhez is hozzájárult. Semmi sem volt biztos. Kálvin e versek magyarázatában azt írja le, hogy a jeruzsálemi templom abban a korszakban egy kunyhóhoz hasonlított, hogy tudott volna a nép reménykedni régi dicsőségének visszanyerésében.
Érdekes az egész történésben, hogy az Úr először a prófétát kell meggyőzze: neki ad újabbnál újabb lehetőségeket a látomások által isteni tervébe betekinteni. Neki, kell meggyőződnie, majd ezt a meggyőződését átültetnie népe szívébe is.
Gondoltad valaha, hogy Isten úgy tekint rád, mint egy ószövetségi prófétára? Pedig így van. Kiválasztott téged, hogy megmutassa neked hatalmát.
Ez a világ most is inkább bizonytalanságot láttat, senki nem tudja, mi mivégre történik. Nemcsak általános dolgokban, de személyes élethelyzetünkben is sokszor elbizonytalanodunk. Bármerre megyünk tanácsot kérni, vagy biztonságot találni, minden világi hely olyan ingoványosnak tűnik, mint Zakariás korában a régi pompáját veszített, már igazából csak kunyhónak tűnő jeruzsálemi templom. Nemcsak mai templomaink ilyenek, de hitünk is meginogott a világ változása következtében. Már remélni se merjük a jót.
Ezért küldi ma hozzánk az Úr ezt a kezében kezében mérő-kötelet tartó férfiút, aki valójában egy angyal - Isten küldötte a prófétához. Jeruzsálemet, az országot, a világot méri - helyet készít benne az érkező örömnek és dicsőségnek, mely onnan aztán az egész teremtett világra kisugározza világosságát.
Így keres ez ige által az Isten mindannyiunk életében helyet az Ő szeretet-magjának belénk ültetésére. Ha érezzük, hogy megpróbál az Úr, tudjuk meg, hogy mér bennünket, készíti a hit bizonyosságát életünkben, hogy általa előbb saját életünket, majd a körülöttünk lévőkét is biztonsággal, reménységgel és üdvösséggel töltse meg!
Mire való ez? Abban a kaotikus állapotban, melyben Jeruzsálem városa és népe volt, semmit sem mertek az emberek biztosra venni. Ez a bizonytalanság még Isten biztos igéreteinek a megkérdőjelezéséhez is hozzájárult. Semmi sem volt biztos. Kálvin e versek magyarázatában azt írja le, hogy a jeruzsálemi templom abban a korszakban egy kunyhóhoz hasonlított, hogy tudott volna a nép reménykedni régi dicsőségének visszanyerésében.
Érdekes az egész történésben, hogy az Úr először a prófétát kell meggyőzze: neki ad újabbnál újabb lehetőségeket a látomások által isteni tervébe betekinteni. Neki, kell meggyőződnie, majd ezt a meggyőződését átültetnie népe szívébe is.
Gondoltad valaha, hogy Isten úgy tekint rád, mint egy ószövetségi prófétára? Pedig így van. Kiválasztott téged, hogy megmutassa neked hatalmát.
Ez a világ most is inkább bizonytalanságot láttat, senki nem tudja, mi mivégre történik. Nemcsak általános dolgokban, de személyes élethelyzetünkben is sokszor elbizonytalanodunk. Bármerre megyünk tanácsot kérni, vagy biztonságot találni, minden világi hely olyan ingoványosnak tűnik, mint Zakariás korában a régi pompáját veszített, már igazából csak kunyhónak tűnő jeruzsálemi templom. Nemcsak mai templomaink ilyenek, de hitünk is meginogott a világ változása következtében. Már remélni se merjük a jót.
Ezért küldi ma hozzánk az Úr ezt a kezében kezében mérő-kötelet tartó férfiút, aki valójában egy angyal - Isten küldötte a prófétához. Jeruzsálemet, az országot, a világot méri - helyet készít benne az érkező örömnek és dicsőségnek, mely onnan aztán az egész teremtett világra kisugározza világosságát.
Így keres ez ige által az Isten mindannyiunk életében helyet az Ő szeretet-magjának belénk ültetésére. Ha érezzük, hogy megpróbál az Úr, tudjuk meg, hogy mér bennünket, készíti a hit bizonyosságát életünkben, hogy általa előbb saját életünket, majd a körülöttünk lévőkét is biztonsággal, reménységgel és üdvösséggel töltse meg!