"Ne prófétáljatok! prófétálnak ők. Ha nem prófétálnak ezeknek, nem múlik el a gyalázat!"
Mikeás próféta könyve 2, 6
A prófétálás ajándékának megtagadásáról, illetve a prófécia elhallgattatásának következményéről szól igénk. Mikor mi naponta Isten Igéjében keressük napi útmutatásunkon túl az örömet és a simogatást, napi igei lelki útravalónkat, el kell gondolkoznunk azon, hogy másoknak milyen lelki táplálékuk lehet. Hol keresik az örömet, a simogatást?
Mikeás próféta a Kr.e. 800 - 750-es évekből, egy olyan korszakból szól mai társadalmunkhoz a Szentíráson keresztül, amelyben szintén sok igazságtalanság, kizsákmányolás, harag és düh volt. Pont, mint mostanában.
Izráel vezetői úgy vélekedtek, hogy nekik olyan Istenük van az Úr személyében, aki mindentől megóvja a népet és vezetőit. Ezért azoknak csupán az a feladatuk, hogy őrködjenek az Isten tiszteletének a megtartása felől. Idővel ez annyira gépies szokássá, monoton kötelességgé vált, hogy a vezetők észre sem vették, az istentisztelet levezetői pedig egyszerűen nem hitték el, hogy Isten nem a felszínes áldozatok miatt szereti és óvja a népet. Csonka fogaskerekei lettek ezek az előljárók egy olyan szerkezetnek, amit nemzetnek, Isten népének mondtak.
Amikor a próbatételek jöttek, amikor idegen uralom alá került Isten népe, amikor az Úr büntetése sújtott le a bűnös életvitel miatt, megtört a bizalom, megszűnni látszott a nemzet védettsége.
Prófétálás, illetve ennek hiányában a gyalázat - ez a két kulcsszava igénknek.
Minden nap prófétálnak nekünk. Vannak prófétáink, akik már nem teveszőr-ruhában vannak, de mégis Isten üzenetét hozzák el hozzánk. Ebben az üzenetben mindig Isten igazságossága van megfogalmazva. Ő haragszik az általunk elkövetett, vagy bennünk levő bűnre. Ezt ítéli meg, de nekünk, gyermekeinek a kegyelmet hirdeti!
Régebben az üzenet hordozóit prófétáknak, majd evangélistáknak, apostoloknak neveztük. Elérkezett az az idő, amikor te töltheted be ezt a különösen fontos tisztséget. Hirdesd ma munkáddal - mindenkinek, akivel érintkezel - Isten igazságosságát, kegyelmét! Prófétálj, hogy múljon el a rajtunk lévő gyalázat, melyet a bűn befogadása okozott! Isten megszabadíthat!
Mikeás próféta a Kr.e. 800 - 750-es évekből, egy olyan korszakból szól mai társadalmunkhoz a Szentíráson keresztül, amelyben szintén sok igazságtalanság, kizsákmányolás, harag és düh volt. Pont, mint mostanában.
Izráel vezetői úgy vélekedtek, hogy nekik olyan Istenük van az Úr személyében, aki mindentől megóvja a népet és vezetőit. Ezért azoknak csupán az a feladatuk, hogy őrködjenek az Isten tiszteletének a megtartása felől. Idővel ez annyira gépies szokássá, monoton kötelességgé vált, hogy a vezetők észre sem vették, az istentisztelet levezetői pedig egyszerűen nem hitték el, hogy Isten nem a felszínes áldozatok miatt szereti és óvja a népet. Csonka fogaskerekei lettek ezek az előljárók egy olyan szerkezetnek, amit nemzetnek, Isten népének mondtak.
Amikor a próbatételek jöttek, amikor idegen uralom alá került Isten népe, amikor az Úr büntetése sújtott le a bűnös életvitel miatt, megtört a bizalom, megszűnni látszott a nemzet védettsége.
Prófétálás, illetve ennek hiányában a gyalázat - ez a két kulcsszava igénknek.
Minden nap prófétálnak nekünk. Vannak prófétáink, akik már nem teveszőr-ruhában vannak, de mégis Isten üzenetét hozzák el hozzánk. Ebben az üzenetben mindig Isten igazságossága van megfogalmazva. Ő haragszik az általunk elkövetett, vagy bennünk levő bűnre. Ezt ítéli meg, de nekünk, gyermekeinek a kegyelmet hirdeti!
Régebben az üzenet hordozóit prófétáknak, majd evangélistáknak, apostoloknak neveztük. Elérkezett az az idő, amikor te töltheted be ezt a különösen fontos tisztséget. Hirdesd ma munkáddal - mindenkinek, akivel érintkezel - Isten igazságosságát, kegyelmét! Prófétálj, hogy múljon el a rajtunk lévő gyalázat, melyet a bűn befogadása okozott! Isten megszabadíthat!