2015. november 3.-án, kedden 73 éves korában elhunyt Gáspár János testvérünk.
Isten akaratába belenyugodva búcsúzunk tőle. Virrasztása szerda este 18:00 órakor a Református Temető Ravatalozójánál volt megtartva.
Utolsó földi útjára csütörtökön, november 5.-én délután 15 órakor kísérjük el.
Az Úr vigasztalja meg gyászoló testvéreinket a feltámadás reménységével, elköltözött testvérünket pedig részeltesse a megváltás drága ajándékában!
Virrasztási ige:
"Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.
Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.
Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela.
És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével."
Zsoltárok könyve 77, 1-21
"Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem."
Zsoltárok könyve 77, 2-4