2015. november 12., csütörtök

"Mert ímé, én parancsolok és szétrázom Izráel házát minden népek között, amint a rostával rázogatnak; de nem esik a földre egy szemecske sem."
Ámos 9, 9

Maga az Úr szól ebben az igeversben a prófétához. Elmondja neki, ha üzenetét elmondja Izráelben lakó népének, annak következménye lesz. Az ítélet hirdetését lesznek, akik nem akarják meghallani. Seolba ássák majd be magukat az emberek, de lesznek, akik az égbe hágnak fel (2. vers), a Kármel tetejére, vagy fogságba menekülnek majd (3. vers), de az Úr minden helyzetben megtalálja őket.
Az Isten eme megtalálása az emberre nézve tisztítást jelent. Rostálást. "Parancsolok és szétrázom Izráel házát minden népek között, amint a rostával rázogatnak" - mondja az Úr.
Talán érzed ezt a remegést, ezt az Istentől való rostáltatást életedben. Úgy billegsz ide-oda az élet megpróbáltatásainak és terheinek téged ért megrázkódtatásaitól, hogy már elveszítetted régen az uralmat életed irányítása felett.
Rájöttél már arra, hogy "semmit sem tehetsz, sőt meg sem mozdulhatsz" Isten gondviselése nélkül? (HK 28). Ha igen, akkor bizalmad lehet, hogy nem esel le a földre a rostából.
A prófétai üzenetben elhangzik, hogy Isten ítélete okán minden megremeg, összedől. Nemcsak az idegen isteneknek épített oltár, nemcsak a magaslatok, nemcsak a templom, hanem a te életed is benne van a felsorolásban. De benne van a kegyelem is ebben az ítéletben.
Azért rostálás a földi életünk, hogy "a mi hűséges Istenünkben és Atyánkban jó reménységünk legyen afelől, hogy semmi sem szakaszthat el minket az Ő szerelmétől" (HK 28). Legyünk ezért a kedvünk ellenére való dolgokban türelmesek, a boldogságban háládatosak, jövendő dolgainkra nézve pedig reménykedőek. Így élve Istennek szolgálunk!