2015. november 6., péntek

"Halljátok meg e beszédet, amelyet síródalként szólok ti rólatok, Izráelnek háza!"
Ámos 5,1

Prófétai beszéd, egy siratódal figyelemfelkeltő kezdetét találjuk itt. Szokatlan körülmények között hangzik el ez Izrael háza felett, akkor, amikor - úgy néz ki, hogy - minden rendben van. Talán ünnep  idején (lombsátor ünnepén, vagy éppen szüretkor, betakarításkor) hangzik el ez a furcsa felhívás: Izraelnek szüze elesett, nem kell fel többé (2. vers), menekülni kell!
Éppen arra nem számít az ember a betakarítás napjaiban, hogy egyszer a bőségnek vége. Mikor előttünk vannak a gazdagságnak a feltételei, akkor a szegénységgel nem gondolunk. Az "Izrael szűze" kifejezés a biztos gazdasággal, jövővel rendelkező közösséget kéne jelölje.
Az elesés, a földön való elterülés, az összeomlás még csak prófécia: Isten figyelmeztető, intő szava.
Halljuk meg mi is e beszédet! Isten figyelmeztet bennünket erre a mi élet-betakarítási ünnepünkre készülődve: az adományok, melyeket munkánk gyümölcsként vételezünk nemcsak felélt javak, hanem áldások is lehetnek életünkben. Áldások, melyek tovább visznek bennünket a beteljesedés felé.