"És el ne felejtkezzetek a kötésről, amelyet veletek tettem, és ne tiszteljetek idegen isteneket..."
2Királyok 17, 38
A pogányság világából való mai igénk. Azt gondolnánk, hogy a XXI. században mindenhova minden információ eljutott. A vallásról, annak jó és kevésbé jó oldalairól mindenki tud. Pedig nem így van.
Nagyon sok - magát keresztyénnek, vagy legalábbis vallásosnak valló - ember úgy véli és azon mód gondolkozik, hogy mindenkinek a kedvére tesz: megadja a császárnak, ami a császáré, és Istennek is, ami az övé. Értékelendő az az ember, aki mindig mindenkinek a kedvében akar járni, de sokan vannak, akik ezt önző célokból teszik.
Izráel korabeli társadalmában is ugyanaz a nézet befolyásolta az emberek, mint manapság a modern társadalmat: mindent kipróbáltak, hátha valami sikerrel jár. Nemcsak az Úrban bíztak, hanem reménykedtek abban, hogyha egyik változás nem is, de valamelyik irány hoz majd megoldást életükre nézve.
Isten nem ilyen embereknek, nem ilyen gyermekeinek szeretne bennünket látni. Azt akarná, hogy egyedül belé vessük minden reményünket. Ezért figyelmeztet minket arra a kötésre! A Tizparancsolat nem tiltás, nem törvény, hanem a szövetségkötésnek leírt dokumentuma. Benne Isten népévé fogadta az embereket, gyermekeivé fogadott engem és téged: Istenben testvérré lettünk. Ez a kötés, amely összeköt Istenben.
Nagyon sok - magát keresztyénnek, vagy legalábbis vallásosnak valló - ember úgy véli és azon mód gondolkozik, hogy mindenkinek a kedvére tesz: megadja a császárnak, ami a császáré, és Istennek is, ami az övé. Értékelendő az az ember, aki mindig mindenkinek a kedvében akar járni, de sokan vannak, akik ezt önző célokból teszik.
Izráel korabeli társadalmában is ugyanaz a nézet befolyásolta az emberek, mint manapság a modern társadalmat: mindent kipróbáltak, hátha valami sikerrel jár. Nemcsak az Úrban bíztak, hanem reménykedtek abban, hogyha egyik változás nem is, de valamelyik irány hoz majd megoldást életükre nézve.
Isten nem ilyen embereknek, nem ilyen gyermekeinek szeretne bennünket látni. Azt akarná, hogy egyedül belé vessük minden reményünket. Ezért figyelmeztet minket arra a kötésre! A Tizparancsolat nem tiltás, nem törvény, hanem a szövetségkötésnek leírt dokumentuma. Benne Isten népévé fogadta az embereket, gyermekeivé fogadott engem és téged: Istenben testvérré lettünk. Ez a kötés, amely összeköt Istenben.