"Felkele azért, és bement a házba, és fejére tölté az olajat, és monda néki: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Királylyá kentelek téged az Úrnak népén, az Izráelen."
2 Királyok 9, 6
Az ószövetségi próféták egyik rituális szolgálatát, a királlyá való felkenetést figyelhetjük meg a leírt igeversben. Ünnepélyes alkalom kéne legyen ez. Ma is használatos énekeskönyvünkben találunk alkalmi éneket a király koronázására. Valójában az egy ünnepi alkalom, ha egy nép vezetőt, királyt választ. A választás legtöbbször ünnepi ceremóniával zárul. Izráel népénél ez az ünnepi szertartás a felkenetés rítusával vált teljessé. Isten a prófétákat bízta meg azzal, hogy egy-egy kiválasztottat királlyá avassanak, vagyis megkenjék a fejét olajjal, s közöljék vele, hogy éppen őt választotta az Úr népe vezetésére.
Bármennyire is ünnepélyes kerete van a királlyá való felkenetésnek, sokszor ellenszenvet, haragot, tettlegességig menő gyűlöletet szít az emberekben. Minden rituális megnyilvánulása a prófétáknak Isten emberek felé kinyilvánított kegyelmén túl, a gonosz elleni harcot is elindítja.
Nehéz és megdöbbentő olvasni az igerész folytatásában Isten büntetésének sorozatát. Az is nehéz, amikor gonosz erők emberi életeket nyomorítanak meg, ártatlanok szenvedését okozzák, és nincs válasz. Isten uralkodik, Ő nemcsak látja, hanem meg is állítja a gonosz hatalmát. A prófétát, annak tanítványát, a leendő királyt, sőt a mindennapi embert használja fel ebben a küzdelemben.
Így használ fel mindnyájunkat, hogy a magunk lelki és (inkább meglátszó) fizikai küzdelmeink által is tudatosítsa bennünk, hogy az igazaké a győzelem.
A Krisztusban kapott győzelem bátorságával nézzünk szembe a gonosz erőkkel. Vegyük fel a harcot személyes kísértéseinkkel, és az emberi életeket megnyomorító rendszerekben rejlő bűnnel szemben is.
Bármennyire is ünnepélyes kerete van a királlyá való felkenetésnek, sokszor ellenszenvet, haragot, tettlegességig menő gyűlöletet szít az emberekben. Minden rituális megnyilvánulása a prófétáknak Isten emberek felé kinyilvánított kegyelmén túl, a gonosz elleni harcot is elindítja.
Nehéz és megdöbbentő olvasni az igerész folytatásában Isten büntetésének sorozatát. Az is nehéz, amikor gonosz erők emberi életeket nyomorítanak meg, ártatlanok szenvedését okozzák, és nincs válasz. Isten uralkodik, Ő nemcsak látja, hanem meg is állítja a gonosz hatalmát. A prófétát, annak tanítványát, a leendő királyt, sőt a mindennapi embert használja fel ebben a küzdelemben.
Így használ fel mindnyájunkat, hogy a magunk lelki és (inkább meglátszó) fizikai küzdelmeink által is tudatosítsa bennünk, hogy az igazaké a győzelem.
A Krisztusban kapott győzelem bátorságával nézzünk szembe a gonosz erőkkel. Vegyük fel a harcot személyes kísértéseinkkel, és az emberi életeket megnyomorító rendszerekben rejlő bűnnel szemben is.