"És Naámán beméne, és elbeszélé az ő urának, mondván: Így s így szólott az Izráel országából való leány!"
II. Királyok 5, 4
Az Elizeus-történetek egy igen érdekes része áll előttünk az igében: a poklosságból való gyógyulás (melyről még az újszövetségi tanítványok idejében is megemlékeznek - Lukács ev. 4, 27), amit különböző szereplők (köztük még pogányok is) egymás hite által munkálva érnek el.
Naámán, aki a szíriai király seregének fővezére, egy igen tiszteletreméltó embernek tűnik. Bár jómódú lehetett, és a kiráyi udvarban szolgált, mégis feljegyzi róla a történet, hogy poklos volt. Az ő betegsége valószínűleg nem lehetett annyira súlyos, mint a Szentírásban máshol ekként említett betegségek, hiszen ő a királyi udvarban nap mint nap érintkezhetett emberekkel.
Jómódja, vagyona nem nyújthatott számára teljes életet. Betegsége nyomorította őt, ezért vágyott ő meggyógyulni, teljessé lenni.
Célja elérésében többen közreműködtek: az Izráelből származó leányka, aki fogolyként van ott Naámán házában: megalázott helyzete ellenére is segíteni akar és őszinte hittel tesz bizonyságot az Úr szolgája, Elizeus mellett. A következő személy, aki a gyógyulásban segít: Naamán felesége, ő komolyan veszi a leányka beszédét és elmondja férjének. Majd a király, aki megértően kész Naamán támogatására, Elizeus, aki felismeri hittel az Úrtól adott szolgálat lehetőségét. De ugyanígy nagy szerepük van a gyógyulásban a szolgáknak, akik szeretettel rábeszélik Naamánt az engedelmességre.
Az egyik szereplő hite segíti a másikat a következő lépésre.
Az eredmény pedig maga a csoda: az amit pénzen, emberi tekintélyen, hatalmon és erőn nem lehet megvenni, Naámán a teljes életet kapja meg az Úrtól engedelmessége, alázatossága és hite által!
Szeretnéd te is megkapni ezt a teljesrendű életet? Sokan munkálkodnak ennek érdekében. Emberek, akiket Isten irányít azon vannak, hogy amint Naámán megmerítkezett a Jordánban, te is alázatosan és engedelmeskedve vesd bizalmadat az Istenbe.
Naámán, aki a szíriai király seregének fővezére, egy igen tiszteletreméltó embernek tűnik. Bár jómódú lehetett, és a kiráyi udvarban szolgált, mégis feljegyzi róla a történet, hogy poklos volt. Az ő betegsége valószínűleg nem lehetett annyira súlyos, mint a Szentírásban máshol ekként említett betegségek, hiszen ő a királyi udvarban nap mint nap érintkezhetett emberekkel.
Jómódja, vagyona nem nyújthatott számára teljes életet. Betegsége nyomorította őt, ezért vágyott ő meggyógyulni, teljessé lenni.
Célja elérésében többen közreműködtek: az Izráelből származó leányka, aki fogolyként van ott Naámán házában: megalázott helyzete ellenére is segíteni akar és őszinte hittel tesz bizonyságot az Úr szolgája, Elizeus mellett. A következő személy, aki a gyógyulásban segít: Naamán felesége, ő komolyan veszi a leányka beszédét és elmondja férjének. Majd a király, aki megértően kész Naamán támogatására, Elizeus, aki felismeri hittel az Úrtól adott szolgálat lehetőségét. De ugyanígy nagy szerepük van a gyógyulásban a szolgáknak, akik szeretettel rábeszélik Naamánt az engedelmességre.
Az egyik szereplő hite segíti a másikat a következő lépésre.
Az eredmény pedig maga a csoda: az amit pénzen, emberi tekintélyen, hatalmon és erőn nem lehet megvenni, Naámán a teljes életet kapja meg az Úrtól engedelmessége, alázatossága és hite által!
Szeretnéd te is megkapni ezt a teljesrendű életet? Sokan munkálkodnak ennek érdekében. Emberek, akiket Isten irányít azon vannak, hogy amint Naámán megmerítkezett a Jordánban, te is alázatosan és engedelmeskedve vesd bizalmadat az Istenbe.