"Kiki amiben elhívatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt."
I. Korinthus 7, 24
Megmaradni az Isten előtt! Fontos célkitűzése lehet egy embernek, állandó oltalmat, gondviselést jelent. Ma különösen aktuális ez a vágyunk. Változó - romló világunkban értéket őrizni nem nagyszerű feladat, hanem kihívás igazából. Meg kell harcolni a maradás érdekében szinte mindennel.
Pál apostol mikor erről az Isten előtt való megmaradásról tanít, úgy teszi azt, mint aki kijelentést nyert. Saját szavaival, de - talán érezzük, hogy - Isten méltóságával jelenti ki, hogy minden külső dolog érvényét veszti akkor, ha az Úr előtti megállásról van szó. Nem az a lényeg az Isten előtt való megállásunkkor, hogy nézünk ki, mibe vagyunk öltözve, mennyi van a zsebünkben. A világi dolgok és értékek mind eltörpülnek az el hivatásunkban. Csak az számít, amit szívünkben, lelkünkben hordozunk: érzéseink szeretetből, megértésből fakadnak-e?
Beszél az apostol ez igében az akkori különbözőségekről. Még a korakeresztyén világban is - hiába voltak kevesebben az akkori keresztyének - voltak különbségek. Egyik zsidó származású volt, másik pogány ősökkel bírt, egyik törvénytisztelő, másik kegyelemben reménykedő volt.
Nekünk jobb rálátásunk van a mai emberekre, és elmondhatjuk, hogy korszakunk embertípusai is sok színben jelennek meg. Nincs két egyforma ember - és ezt nem neheztelve szoktuk mondani, hanem kiemelve annak fontosságát, hogy egyediségünkben is Isten dicsőségét hirdeti mindenki.
Ezt az egyediséget kell megőriznünk: Isten elvárja tőlünk, hogy amire rendelt, abban maradjunk meg, és azt munkálva hirdessük az Ő szent nevét.
Így lesz sokszínű világunk, melyben minden szivárványárnyalatnyi ember Teremtőjét dicséri.
Pál apostol mikor erről az Isten előtt való megmaradásról tanít, úgy teszi azt, mint aki kijelentést nyert. Saját szavaival, de - talán érezzük, hogy - Isten méltóságával jelenti ki, hogy minden külső dolog érvényét veszti akkor, ha az Úr előtti megállásról van szó. Nem az a lényeg az Isten előtt való megállásunkkor, hogy nézünk ki, mibe vagyunk öltözve, mennyi van a zsebünkben. A világi dolgok és értékek mind eltörpülnek az el hivatásunkban. Csak az számít, amit szívünkben, lelkünkben hordozunk: érzéseink szeretetből, megértésből fakadnak-e?
Beszél az apostol ez igében az akkori különbözőségekről. Még a korakeresztyén világban is - hiába voltak kevesebben az akkori keresztyének - voltak különbségek. Egyik zsidó származású volt, másik pogány ősökkel bírt, egyik törvénytisztelő, másik kegyelemben reménykedő volt.
Nekünk jobb rálátásunk van a mai emberekre, és elmondhatjuk, hogy korszakunk embertípusai is sok színben jelennek meg. Nincs két egyforma ember - és ezt nem neheztelve szoktuk mondani, hanem kiemelve annak fontosságát, hogy egyediségünkben is Isten dicsőségét hirdeti mindenki.
Ezt az egyediséget kell megőriznünk: Isten elvárja tőlünk, hogy amire rendelt, abban maradjunk meg, és azt munkálva hirdessük az Ő szent nevét.
Így lesz sokszínű világunk, melyben minden szivárványárnyalatnyi ember Teremtőjét dicséri.