"Ő pedig monda: Hozzatok lisztet. És beleveté azt a fazékba, és monda: Add fel immár a népnek, hadd egyenek. És nem volt már semmi rossz a fazékban."
II. Királyok 4, 41
Az országos éhség a próféta-tanítványok sorsát is meghatározta. Ők sem lehettek kivételek. Elizeus, mint házigazda, egyszerű eledellel szeretné megkínálni a házánál, mint mesterüknél ésatyjuknál, tanulásra összegyűlt prófétákat. Szolgáját főzelék készítésével bízza meg.
Szolgálatkész buzgóságból az egyik tanítvány kimegy a mezőre és egy általuk nem ismert mezei indás növényről sártököt szed össze, ezzel akarja javítani a főzelék minőségét. Hatására az étel ehetetlenül keserű lett.
A tanítványok megijedtek, hogy megmérgezi őket. Elizeus felismerte: a hashajtónak is használt sártök leve keseríthette meg a főzeléket. Egy kis lisztet kért, mely által elvette az étel keserű ízét és a főzelék ehetővé vált.
A liszt eszköz volt hitük erősítésére az Úrban, aki a rosszból is tud jót adni. Elizeus bölcsességét és helyzetfelismerését hirdeti ez az elbeszélés. A képzelt dolgok nagy zavart okoznak még hívő körökben is. A hit nyugalmával szemlélve pedig egyszerűvé lesznek a kétségbeejtő dolgok és problémák is.
Ugyanígy bennünket is felzavar, kétségekbe ejt egy-egy megmagyarázhatatlan, vagy előre nem várt dolog. Ilyenkor nem csak az okoz riadalmat lelkünkben, hogy esetleg kárunk származhat ebből, hanem az is, hogy nem tudjuk végkimenetelét.
Jól érezzük, hogy az ember mindig szeretné biztonságban tudni életét. Sokan ki is használjál ezt a dolgot, és profitálnak ebből. Egyedüli biztonságot egyedül az Isten nyújthat.
A próféta liszttel teszi ehetővé az addig halálosnak hitt ételt. A liszt, amely a búzamagot, benne az életnek lehetőségét rejti, itt nemcsak ehetővé változtatja az ételt, de ízt is ad neki.
A liszt tulajdonképpen nem más ebben az ételben, mint életünkben a reménység és a hit. Ha Istenbe vetett bizalommal és reménységgel éljük életünket - megszűnve lelkünk minden haragjától és elégedetlenségétől -, akkor válhat édessé az élet.
Szolgálatkész buzgóságból az egyik tanítvány kimegy a mezőre és egy általuk nem ismert mezei indás növényről sártököt szed össze, ezzel akarja javítani a főzelék minőségét. Hatására az étel ehetetlenül keserű lett.
A tanítványok megijedtek, hogy megmérgezi őket. Elizeus felismerte: a hashajtónak is használt sártök leve keseríthette meg a főzeléket. Egy kis lisztet kért, mely által elvette az étel keserű ízét és a főzelék ehetővé vált.
A liszt eszköz volt hitük erősítésére az Úrban, aki a rosszból is tud jót adni. Elizeus bölcsességét és helyzetfelismerését hirdeti ez az elbeszélés. A képzelt dolgok nagy zavart okoznak még hívő körökben is. A hit nyugalmával szemlélve pedig egyszerűvé lesznek a kétségbeejtő dolgok és problémák is.
Ugyanígy bennünket is felzavar, kétségekbe ejt egy-egy megmagyarázhatatlan, vagy előre nem várt dolog. Ilyenkor nem csak az okoz riadalmat lelkünkben, hogy esetleg kárunk származhat ebből, hanem az is, hogy nem tudjuk végkimenetelét.
Jól érezzük, hogy az ember mindig szeretné biztonságban tudni életét. Sokan ki is használjál ezt a dolgot, és profitálnak ebből. Egyedüli biztonságot egyedül az Isten nyújthat.
A próféta liszttel teszi ehetővé az addig halálosnak hitt ételt. A liszt, amely a búzamagot, benne az életnek lehetőségét rejti, itt nemcsak ehetővé változtatja az ételt, de ízt is ad neki.
A liszt tulajdonképpen nem más ebben az ételben, mint életünkben a reménység és a hit. Ha Istenbe vetett bizalommal és reménységgel éljük életünket - megszűnve lelkünk minden haragjától és elégedetlenségétől -, akkor válhat édessé az élet.