"És elfogták a királyt, és elvitték őt Babilónia királyához Riblába, ahol ítéletet tartottak fölötte."
II. Királyok 25, 6
Rettenetes dolgokat olvasunk ebben az igerészben Júda és Jeruzsálem sorsáról. Ostrom alatt áll a város, amely hosszúsága miatt arra készteti a bentlévőket, hogy meneküljenek: törjenek ki eddigi élethelyzetükből. Az éhség, a reménytelenség többszörösen tetézi ezt az állapotot. A város kőfalainak rései között az uralkodó kertje az egyedüli lehetséges úticél. Ott vágnak rést, de menekül a király is. Akiket elfognak, azokat lelki vakságuk - politikai tehetelenségük - miatt valóságos, testi vaksággal sújtva visznek a babilóniai seregek hadiszállására, Riblába, ahol további ítéletet tartanak felettük.
A király sem kivétel a tragikus események alól. Ő is menekül a körültzártságból, őt is elfogják, sőt az utolsó dolog, amit a vaksággal való sújtás előtt lát, az, hogy levágják fiait.
A város, az ország sorsa még tragikusabb: házak, paloták, sőt a templom áll lángokban. Tűzbe borul egész Jeruzsálem és Júda.
Van olyan állapot, amikor azt mondjuk, hogy annál rosszabb már nem lehet. Ilyen lehetett ez az ostromállapot is, melyben a királyt sem kímélték. Valószínű mindannyiunk életében vannak hasonló szakaszok.
Mit lehet ilyenkor tenni? Az Úrhoz fordulni! A babiloni fogság idején ezt tették a foglyok, és visszatérhettek. Ha foglyai, kisemizettjei vagyunk ennek a mai világnak, tudnunk kell, hogy Isten nem ebben a nyomorult állapotban akar bennünket látni. Ő mást akar: azt hogy visszatérjünk Hozzá!
Reformáció emléknapján formáljuk újjá életünk! Legyünk mi azok, akik tudjuk, Kihez kell visszatérnünk!
A király sem kivétel a tragikus események alól. Ő is menekül a körültzártságból, őt is elfogják, sőt az utolsó dolog, amit a vaksággal való sújtás előtt lát, az, hogy levágják fiait.
A város, az ország sorsa még tragikusabb: házak, paloták, sőt a templom áll lángokban. Tűzbe borul egész Jeruzsálem és Júda.
Van olyan állapot, amikor azt mondjuk, hogy annál rosszabb már nem lehet. Ilyen lehetett ez az ostromállapot is, melyben a királyt sem kímélték. Valószínű mindannyiunk életében vannak hasonló szakaszok.
Mit lehet ilyenkor tenni? Az Úrhoz fordulni! A babiloni fogság idején ezt tették a foglyok, és visszatérhettek. Ha foglyai, kisemizettjei vagyunk ennek a mai világnak, tudnunk kell, hogy Isten nem ebben a nyomorult állapotban akar bennünket látni. Ő mást akar: azt hogy visszatérjünk Hozzá!
Reformáció emléknapján formáljuk újjá életünk! Legyünk mi azok, akik tudjuk, Kihez kell visszatérnünk!