2015. október 3., szombat

"És elszakadt Moáb, Akháb halála után, az Izráeltől."
Királyok második könyve 1, 1

A Királyok könyve első versének rövid mondata egy töredék lehet a Moábbal folytatott harcok leírásából. Jól rámutat azonban arra a külpolitikai hanyatlásra, mely Aháb bűnei miatt következett be, s amelynek jegyében folytatódik Izráel további története.
Ahábot, Izráel királyát már utolérte Isten ítélete, országa pedig tovább hordozza az Úrtól való elpártolás belső és külső következményeit.
Moáb Dávid óta (2Sám 8:2) volt Izráel fennhatósága alatt. A Rámót-Gileádnál történt vereség hírére azonban Izráel meggyengülését az elpártolás kedvező alkalmának látta.
Gyengül az ország, gyengül a király hatalma. Minél inkább beszivárog egy ember vagy egy közösség életébe a bűn, annál sebezhetőbbé, törékenyebbé válik. Nemcsak Izráel, vagy Aháb életében van ez így, hanem valamennyiünk életében.
A bűn elleni összefogás tehát nem önző céllal és Isten akarata ellenére kell létrejöjjön - ahogy láttuk ezt Aháb és Josafát Gileát lleni harcánál -, mert az a gyenge fonalak szakadásához vezetnek. Minden összefogásnak és közösségnek az erejét az Istennel való kapcsolatunk adja.
Mert van egy láthatatlan fonal, ami sosem szakad el: Isten hozzánk való kegyelme!