"Mert a magaslatokat nem rontották le, hanem a nép még mindig ott áldozott és ott tömjénezett a magaslatokon."
2 Királyok 14, 4
Egy királyról, Amásiáról elmondott bibliai véleményt olvasunk ebben az igében. Joásnak, Júda királyának fia huszonötévesen kezdett el uralkodni Jeruzsálemben, s uralkodása huszonkilenc esztendeig tartott. Névszerint ismerjük apját, anyját, de azt is tudjuk róla, hogy őse, Dávid király lehetett a példaképe. Jó dolgokat cselekedett az Úr szemei előtt, azonban Isten előtti méltóságban nem vihette feljebb atyjánál.
Hogy miért ez a korlátozottság? Igénk erre ad választ. Idejében nem rontották le azokat a magaslatokat, amelyeken a nép idegen istenségeknek tömjénezett és áldozott.
Valamit nem megtenni, vagy rossz dolgok és szokások iránt elnézőnek lenni óriási felelősség és hiba. Az uralkodó maga is belátja majd ezt, amikor már a magaslatok ellen, a nép tévelyedésének megállítására nem tud semmit se tenni.
Hiába jó valaki, vagy törekedik is a jóra - sokszor ez nem elég. A király uralkodása istenfélelemben indult, de idővel elbizakodott lett. Az elbizakodottság bálványimádás: Isten helyett másba vetjük a bizodalmunkat. Ne sodorja életünket mélységekbe, összetörettetésbe a felfuvalkodás! Életünk romjait, elrontott dolgaink következményeit azonban vigyük Jézus Krisztushoz alázatban és bűnbánatban. Mert „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja” (Jakab 4, 6).
Hogy miért ez a korlátozottság? Igénk erre ad választ. Idejében nem rontották le azokat a magaslatokat, amelyeken a nép idegen istenségeknek tömjénezett és áldozott.
Valamit nem megtenni, vagy rossz dolgok és szokások iránt elnézőnek lenni óriási felelősség és hiba. Az uralkodó maga is belátja majd ezt, amikor már a magaslatok ellen, a nép tévelyedésének megállítására nem tud semmit se tenni.
Hiába jó valaki, vagy törekedik is a jóra - sokszor ez nem elég. A király uralkodása istenfélelemben indult, de idővel elbizakodott lett. Az elbizakodottság bálványimádás: Isten helyett másba vetjük a bizodalmunkat. Ne sodorja életünket mélységekbe, összetörettetésbe a felfuvalkodás! Életünk romjait, elrontott dolgaink következményeit azonban vigyük Jézus Krisztushoz alázatban és bűnbánatban. Mert „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja” (Jakab 4, 6).