"És csepüvé lesz az erős, és munkája szikrává: mindketten égni fognak, és oltójok nem lészen."
Ézsaiás próféta könyve 1, 31
A látható és a láthatatlan világról, igazságos és gonosz jogrendről szól igénk. Arról, ami létünk velejét képezi, s amit mi mégsem láthatunk át, vagy érthetünk meg teljesen. Minden kételyünk és homályos látásunk ellenére azonban Isten kezében van ennek a világnak a sorsa.
Környezetünk látható és láthatatlan dolgokból áll össze. Látható a tett, az életmód, a szenny, vagy éppen a tisztaság, de láthatatlan az öröm, vagy a bánat, a gondolat, az indulat (düh, vagy hála), amely tetteinket irányítja.
Világunkban csak a kész termékeket látjuk, vesszük észre. Az elkészülés folyamatát, annak kínjait már kevésbé. Minden, ami körülöttünk van, hatalmas szerkezet. Erről a hatalmas szerkezetről mondja Isten a próféta által, hogy csepűvé lesz (ÚF: kenderkóccá), a munka szikrává válik, és minden tűzben ég el.
Miért emésztetnek meg az emberi dolgok? Miért múlik feledésbe a történelem minden nagy vívmánya? Miért lesz csepűvé életünk szépen fésült hajfonata? Azért mert minden emberi szándékot és cselekedetet a bűn befolyásol. Ezért ítéltetik meg Istentől, az Ő igazságos rendje által. Ez lesz az igazi tűzpróba.
Miközben minden lángol körülöttünk, észre kell vennünk, hogy Isten igazsága a mi igazságunkká is válik, kegyelme életünkön működik, szeretete a mi életünket tisztítja meg - olykor szívet melengető, máskor emésztő tűz próbája által.
"...ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú" (18. vers) - ha engedelmesen hallgatunk Isten szavára.