"És megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a ház betelt füsttel."
Ézsaiás próféta könyve 6, 4
Jézus születése előtt néhányszáz évvel egy izráeli próféta meglátja az Urat. Felemeltetett székben, palástjával betölti az egész templomot.
Ez egy igazi istenélménye a földi embernek. Annak, aki vágyja látni az Urat.
Jézus születésekor ilyenek voltak a napkeleti bölcsek, akik sok országon keresztül mentek egy csillagot követve, hogy meglássák az Urat.
Simeon és Anna, mikor felemelhette a templomban a kisgyermeket, a Megváltót, így szólt: "Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben: Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet, Amelyet készítettél minden népeknek szeme láttára". (Lk. 2, 29-31)
Ami érdekes a próféta történetében, az, hogy megéli ugyan az Úrral való találkozás élményét, de akkor tudatosul benne, hogy ő tényleg az Urat látta, mikor a szeráfok, Isten teremtményei kihirdetik azt: "Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével!" (3. vers)
A betlehemi mezőn tanyázó pásztoroknak angyalok viszik el a hírt: "Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában" (Lk. 2, 10-11).
A mai napon mindenütt ez a hír fog hangzani: testet öltött Isten szeretete! Az, Aki teremtette a világot, az, Aki megalkotott téged, Aki életre hívott, most megjelent!
Olyan hír ez, ami megtölti a médiát. Rádióadók, tévécsatornák, sőt a világháló is erről szól ma! A Sátán csak arra képes, hogy füledet bedugja, hogy ne halld meg a nagy örömet.
Megrendülnek az ajtó küszöbei, a ház betelik füsttel. Szeráfok, angyalok jönnek. Lehet vetélytársaid, ellenségeid. De mindenki a kiáltó szavát zengi tovább.
Adja az Isten, hogy meghalld te is: Onnan száll a földre le Isten Lelke, hogy vele a szívünk legyen tele, Halleluja, ámen! (MRÉ 483)
Ez egy igazi istenélménye a földi embernek. Annak, aki vágyja látni az Urat.
Jézus születésekor ilyenek voltak a napkeleti bölcsek, akik sok országon keresztül mentek egy csillagot követve, hogy meglássák az Urat.
Simeon és Anna, mikor felemelhette a templomban a kisgyermeket, a Megváltót, így szólt: "Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben: Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet, Amelyet készítettél minden népeknek szeme láttára". (Lk. 2, 29-31)
Ami érdekes a próféta történetében, az, hogy megéli ugyan az Úrral való találkozás élményét, de akkor tudatosul benne, hogy ő tényleg az Urat látta, mikor a szeráfok, Isten teremtményei kihirdetik azt: "Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével!" (3. vers)
A betlehemi mezőn tanyázó pásztoroknak angyalok viszik el a hírt: "Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában" (Lk. 2, 10-11).
A mai napon mindenütt ez a hír fog hangzani: testet öltött Isten szeretete! Az, Aki teremtette a világot, az, Aki megalkotott téged, Aki életre hívott, most megjelent!
Olyan hír ez, ami megtölti a médiát. Rádióadók, tévécsatornák, sőt a világháló is erről szól ma! A Sátán csak arra képes, hogy füledet bedugja, hogy ne halld meg a nagy örömet.
Megrendülnek az ajtó küszöbei, a ház betelik füsttel. Szeráfok, angyalok jönnek. Lehet vetélytársaid, ellenségeid. De mindenki a kiáltó szavát zengi tovább.
Adja az Isten, hogy meghalld te is: Onnan száll a földre le Isten Lelke, hogy vele a szívünk legyen tele, Halleluja, ámen! (MRÉ 483)