"Ezt mondja a Seregeknek Ura: Nagy gerjedezéssel gerjedeztem a Sionért, és nagy haragra gerjedtem ellene."
Zakariás próféta könyve 8, 2
Gerjedezéssel gerjedezni kifejezés nagyon nagy indulatot jelent.
Mai világunkban, amikor tényleg az indulatok, sőt a meggondolatlan indulatok befolyásolnak mindent, talán mégis nehéz elképzelni azt, hogy milyen szenvedély fűtheti a mi Istenünket, hogy MÉGIS bízzon bennünk, emberekben.
Ezzel a gondolatmenettel én úgy vagyok, hogy már magamban sem bízom. Hogyan bíznék hát abban az embertársamban, akinek lehet. eltérő érdekei vannak. Lehet életemre tőr, vagy másokéra, a közbiztonságot veszélyezteti, fenyeget. Ilyenkor az én bensőmben is gerjedezik valami. De ez az én emberi gerjedelmem össze sem hasonlítható azzal a gerjedezett gerjedezéssel, amiről itt az Igében olvasunk.
Isten ugyanis az ember irányába nem ítélettel, haraggal, vagy pusztító dühvel indul.
Nem tudom, életünk eddigi folyama során megértettük-e, hogy mi az Övéi vagyunk, az Ő keze alkotása? Hogy: nem vagyunk mi magunkéi, de Jézus vére bére? Hogy egyetlen vigasztalásunk az, hogy mind testestől, mind lelkestől, akár élek, akár halok, nem önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok?
Az Övéi vagyunk, éppen úgy, mint Sion, vagy Jeruzsálem. Nem ellenünk gerjedezik haragra az Úr, hanem érettünk. Most is érettünk harcol, e világ kárhoztatása ellen. Hogy érezzük e harc megpróbáltatásait? Lehet, életünk gyakran nagy megpróbáltatásokkal, küzdelmekkel szembesül. Tudnunk kell azonban, hogy Isten Lelkének gerjedezése a mi életünket is megtisztítja, széppé teszi.
Mai világunkban, amikor tényleg az indulatok, sőt a meggondolatlan indulatok befolyásolnak mindent, talán mégis nehéz elképzelni azt, hogy milyen szenvedély fűtheti a mi Istenünket, hogy MÉGIS bízzon bennünk, emberekben.
Ezzel a gondolatmenettel én úgy vagyok, hogy már magamban sem bízom. Hogyan bíznék hát abban az embertársamban, akinek lehet. eltérő érdekei vannak. Lehet életemre tőr, vagy másokéra, a közbiztonságot veszélyezteti, fenyeget. Ilyenkor az én bensőmben is gerjedezik valami. De ez az én emberi gerjedelmem össze sem hasonlítható azzal a gerjedezett gerjedezéssel, amiről itt az Igében olvasunk.
Isten ugyanis az ember irányába nem ítélettel, haraggal, vagy pusztító dühvel indul.
Nem tudom, életünk eddigi folyama során megértettük-e, hogy mi az Övéi vagyunk, az Ő keze alkotása? Hogy: nem vagyunk mi magunkéi, de Jézus vére bére? Hogy egyetlen vigasztalásunk az, hogy mind testestől, mind lelkestől, akár élek, akár halok, nem önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok?
Az Övéi vagyunk, éppen úgy, mint Sion, vagy Jeruzsálem. Nem ellenünk gerjedezik haragra az Úr, hanem érettünk. Most is érettünk harcol, e világ kárhoztatása ellen. Hogy érezzük e harc megpróbáltatásait? Lehet, életünk gyakran nagy megpróbáltatásokkal, küzdelmekkel szembesül. Tudnunk kell azonban, hogy Isten Lelkének gerjedezése a mi életünket is megtisztítja, széppé teszi.