"Ímé, én részegítő pohárrá teszem Jeruzsálemet minden körülte való népnek; Júdának is az lesz, mikor ostromolják Jeruzsálemet."
Zakariás próféta könyve 12, 2
A választott nép fővárosa, Jeruzsálem, a béke városa Isten oltalmát élvezi a prófécia beteljesedésekor. Azt mondja a próféta, hogy az Isten részegítő pohárrá teszi Jeruzsálemet minden körülte való népnek. Nem emberek, népek vagy királyok feletti győzelmet jelent ez a jövendölés, hanem inkább a morális győzelmet. Olyan eszközökkel győzi le az Úr ellenségeit, melyekben az ellenfél éli át a megváltozás, a jobbá válás áldását. Mintha egy előző prófécia teljesedne be: kiírtja az Úr a harci kézívet, a fegyvereket népe közül.
Jeruzsálemnek, mint részegítő pohárnak a képe úgy áll előttünk, mintha valaki, aki megismeri az Úr szándékát, rájönne arra, hogy bizonytalan talajon volt eddig az ő sorsa. Amikor az ember szembesül Isten erejével és hatalmával, akkor megrendül - és mint egy megrészegedett - tántorogni kezd, bizonytalannak érzi egész életét.
Hieronymus jegyezte le, Izráelben a férfiak erőpróbája az volt, hogy ki bír súlyosabb követ felemelni. A jeruzsálemi részegítő poharat vagy kelyhet bizonyos értelemben lehetne küszöbnek is fordítani: olyan küszöbnek, melyen támasz nélkül lehetetlen a megállás. Nagy vidámparkokban a gyermekek meglátogathatnak elvarázsolt kastélyokat, ahol ilyen ingoványos talajú küszöbökön kell átjutniuk. Ilyenkor tapasztalják meg mennyire nehéz talpon maradni.
Életünk is ilyen bizonytalan, ismeretlen és meglepetésekkel teli küszöbökön vezet keresztül. Lehet elhisszük magunkról, hogy képesek vagyunk széllel szemben megállni, ellentétes irányban mozogni a kényszernek. De csak egyszer tévedjünk, az végzetes lehet.
Van azonban olyan ember, aki tudja magáról, hogy ő képtelen megállni ezen az ingoványos helyen, amit életnek nevezünk. Ezek az emberek a legyőzöttek. Ők legyőzöttségükben támaszt találnak a Krisztusban, akit Isten azért küldött, hogy erős fundamentuma legyen életünknek.
Jeruzsálemnek, mint részegítő pohárnak a képe úgy áll előttünk, mintha valaki, aki megismeri az Úr szándékát, rájönne arra, hogy bizonytalan talajon volt eddig az ő sorsa. Amikor az ember szembesül Isten erejével és hatalmával, akkor megrendül - és mint egy megrészegedett - tántorogni kezd, bizonytalannak érzi egész életét.
Hieronymus jegyezte le, Izráelben a férfiak erőpróbája az volt, hogy ki bír súlyosabb követ felemelni. A jeruzsálemi részegítő poharat vagy kelyhet bizonyos értelemben lehetne küszöbnek is fordítani: olyan küszöbnek, melyen támasz nélkül lehetetlen a megállás. Nagy vidámparkokban a gyermekek meglátogathatnak elvarázsolt kastélyokat, ahol ilyen ingoványos talajú küszöbökön kell átjutniuk. Ilyenkor tapasztalják meg mennyire nehéz talpon maradni.
Életünk is ilyen bizonytalan, ismeretlen és meglepetésekkel teli küszöbökön vezet keresztül. Lehet elhisszük magunkról, hogy képesek vagyunk széllel szemben megállni, ellentétes irányban mozogni a kényszernek. De csak egyszer tévedjünk, az végzetes lehet.
Van azonban olyan ember, aki tudja magáról, hogy ő képtelen megállni ezen az ingoványos helyen, amit életnek nevezünk. Ezek az emberek a legyőzöttek. Ők legyőzöttségükben támaszt találnak a Krisztusban, akit Isten azért küldött, hogy erős fundamentuma legyen életünknek.