2016. március 29., kedd

"Az ÚR, a mi Istenünk, így szólt hozzánk a Hóreben: „Elég ideig laktatok e hegy alatt." - 5Mózes 1, 6

A pusztában vándorló nép életéből való mai igénk, egy új irányt mutat, amely felé kell tartani.
Az egyiptomi fogságból Mózes által kivezetett népnek hosszú évtizedekbe került, míg úti céljához megérkezett. Az ígéret földje azonban mégsem a végső cél lett a nép számára, hanem egy fontos állomás, ahol az ember megtapasztalhatta, hogy Isten várja a megérkezést.
„Elég ideig laktatok e hegy alatt" - hangzik Igénk fő kijelentése, s nekünk tudni kell, hogy itt a hegyen a Sinait értsük, ahol a szövetségkötés megtörtént. Ebben a szövetségben az Úr kijelentette, hogy nemzetévé fogadja Izráel népét, Istenük, azaz oltalmazója lesz, cserében a nép zászlóvivője kell legyen az Istennek minden nép között.
Az Izráel népe által megélt csodás Sinai hegyi történések, a Tízparancsolat szövetségének áldásai, ez az első szövetkezés, egyesség az Istennel az ószövetségi nép számára olyan volt, mint nekünk az elmúló húsvéti ünnep felemelő lelki tartalma, mely szerint Krisztus kereszthalálával és feltámadásával Isten és népe közötti szövetséget újította meg, tette örök érvényűvé.
Mostmár azonban el kell indulni a hegy alól, az ünnepek vallásos hangulatából a hétköznapok teendői felé. Vigyük magunkkal a Krisztus által megpecsételt új szövetségnek jegyeit: hitben való elkötelezettségünket, tenni akarásunkat, szolgálatunkat és hálánkat az ég Urának, a mi Istenünknek!

Nincsenek megjegyzések: