Mintha csak látomás történne, emberi kéznek ujjai jelennek meg a falon, egy üzenet, mely - mondhatnánk - a semmiből jön, s értelme is megtornáztatja az elmét.
Ki akar üzenni? Mit és miért akar valaki, akit én észre sem veszek kapcsolatba kerülni velem?
Ha ezen magunk is elgondolkozunk, akkor rájöhetünk arra, hogy Isten az, aki keres bennünket. Ő azért akar kapcsolatba kerülni velünk, hogy szeretetét közölje. Sokszor a tanítványok is félelemmel fogadták Istennek ezt a kapcsolatkeresését. Őket Jézus, mint ahogy a betlehemi mezőn Jézus születése idején az Úrnak angyala nyugtatja meg: Békesség néktek, ne féljetek!
Nagyban befolyásolja Isten üzenetének fogadását részünkről az, hogy milyen körülmények között kapjuk az azt.
Belsazárt, Nabukodonozor utódját nemcsak hogy váratlanul érte az üzenet, de el is rémítette az, hogy valaki számára ismeretlen és érthetetlen hatalom kapcsolatba akar kerülni vele. „...Arca elsápadt, gyötrő gondolatai támadtak, meggörnyedt a háta, és még a térdei is reszkettek” (6 vers).
Rettenetes dolog Isten kezébe esni. Belsazár királyon az írás megfejtése és megértése nélkül is hatalmat vett Isten közelgő ítélete. A titokzatos kéz, amely az ítélet felé mutatott, mennyire más, mint az, amely elvette az ítéletet az emberiség fölül. Jézus átszegezett kezei mutatják, micsoda bűn terheli a világot, személyes életünket, de Neki sápadt el az arca, ő gyötrődött, és került ítélet alá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése