2016. március 18., péntek

"Mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül" - Máté evangéliuma 24, 12

Jézus prófétál, jövendőt mond, világvégéről beszél. Az emberek között Ő az egyetlen, aki erről hitelesen tud szólni, hiszen kezdet ő és vég. Földi létünkbe belehasító tanításának ideje óta sokan építették fel mondanivalójukat erre a tanításra, de senki sem tud olyan hitelesen szólni erről, mint Jézus.
Az idők jelei valóban a világvégét vetítik elő. Ezeket Isten Fia felsorolja tanítványainak, s mikor olvassuk a jeleket, rájövünk arra, hogy ez nem csupán felsorolás, hanem a tűrhetetlenbe átmenő fokozódása annak, miképpen veszítjük el mi emberek istenképűségünket.
Egymás elárulása, becsapása, vádolása, bűnbe, gyilkosságba fajul. Előbb emberek, majd népek támadnak egymás ellen. A háború pedig nyomorúságot, nélkülözést, embertelen állapotokat eredményez.
Egymásban megbotránkoznak az emberek, elárulják egymást.
Mindennek egy oka és egy következménye van, amely úgy érzem a felsorolt fokozásnak a csúcsa, aminél rosszabb már nem lehet: a szeretet meghidegül.
Nem véletlen dolog lehet az, hogy az emberi szívet a szeretet helyének, életünk motorjának, legfőbb alkotórészének ismerjük. Szív nélkül nincs élet - szeretet nélkül nincs ember!
Sok helyen olvasunk a Szentírásban az új szívről, az új emberről. A kőszív helyett arról, hogy Isten az embereknek hússzívet, érző szívet akar adni nekünk. A hússzívhez hozzátartozik az öröm és fájdalom érzése, de nem törik össze, hanem regenerálódhat, megújulhat fáradtságától.
A tanítványok sírhatnak Jeruzsálem kőfalai felett, bánkódhatnak életük törékenysége miatt, de mesterük felajálja nekik azt az esélyt is, hogy megnyissák szívüket Isten szeretete előtt.
Nekünk is felkínálja ezt az Isten!

Nincsenek megjegyzések: