2016. március 28., hétfő

"Amikor meglátták őt, leborultak előtte, némelyek azonban kételkedtek."- Máté evangéliuma 28, 17

Jézus feltámadása után több ízben megjelenik tanítványai körében. Ezzel nem az a célja, hogy megijessze őket, vagy félelmet keltsen bennük, hanem éppen ellenkezőleg: jelenlétével megnyugtatni és hitükben erősíteni próbálja az övéit.
Gondolkozom azon, hogy én hogyan fogadnám azt, ha Jézus nyilvánvalóan megjelenne mellettem. Minden bizonnyal engem is éppúgy félelem és rettegés járna át, mint egykor a tanítványokat. Valószínűleg minden valaha megtanult, és szívemben élő aranymondásszerű vigasztalás kiesne gondolataimból, s csak arra tudnék gondolni, hogy az Úr előtt állok, akit - mint egykor a tanítványok megtagadtak, elárultak, félreértettek - én magam adtam kereszthalálra, Őneki életét miattam kellett feláldoznia.
Nem csoda, hogy a tanítványok, mihelyt meglátják Jézust, leborulnak előtte. Ezt teszik magalázkodásuk jeleként, annak ellenére, hogy kételkednek bizonyos dolgok felől.
Minden kérdésedre erre az életben nem kapsz magyarázatot, néha engedned kell magad megérzéseid által vezettetni, az Úr Lelke által irányíttatni.
A feltámadott Krisztus hatalma előtt meghajolni annyit jelent, mint átadni életed az ő irányításába: "Néki adatott minden hatalom mennyen és földön!" (Mt. 28, 18)

Nincsenek megjegyzések: