Az evangéliumok történetei szerint, mikor Jézus nyomatékosítani akarja mondanivalóját, kétféleképpen hívja fel arra a figyelmet. Tanítás elhangzása alkalmával használt kifejezésformulája a "bizony mondom", amikor pedig példázat jelentését akarja magyarázni, akkor az "akinek van füle, hallja" utómagyarázatot mondja a Mester.
Mai igeversünk az Újszövetség egyedüli próféciáskönyvéből, a Jelenésekből való, ezért is tűnik furcsának, hogy ilyen jézusi példázat-formulával találkozunk benne. De ne legyen ez meglepő, mert a Jelenések könyve próféciái is Krisztus beszéde, melyet a Lélek által mond nekünk.
Gyülekezeti közösséghez szól a tanítás-prófécia, ugyanakkor az egyes számú igék használata arról tájékoztat bennünket, hogy egy adott közösségen, gyülekezeten belül is, mindenkit személyesen szólít meg az Úr.
Minden valószínűség szerint emlékezetedben van még a nagypénteki történet, melyben Jézussal együtt két bűnözőt is keresztrefeszítettek a Golgotán. Az egyiknek közülük különös kegyelemben volt része: Krisztussal lehetett még aznap a paradicsomban. Ő győzött a Golgotán, mert Jézust elfogadta.
Igénk azt mondja a gyülekezeteknek, és a benne élő tagoknak, hogy életgyőzelmünk jutalma az, hogy ehetünk az élet fájáról.
Az első bűneset is egy fához, a jó és gonosz tudásának fájához kötődött. Annak gyümölcse a nagyravágyás, önzés, gyilkosság és bűn lett.
Íme Isten paradicsomában van egy másik fa, melynek gyümölcse az életet adja. Ezt a gyümölcsöt földi utad során láthatod szőlőnek, kenyérnek, báránynak - Ő a megváltód, a Krisztus, az élet fejedelme!
Igyekezz meglátni Őt, életfája most virágzik szívedben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése