A házépítés az ember életének egyik legfontosabb eseménye. Nemcsak házat épít az ember magának, hanem otthont is. Helyet, ahol oltalmat találhat, amelyben ő lehet minden. A Szentírásban sok helyen találunk leírást arról, hogy milyen lakhelyet kell kialakítani az embernek, hogy kényelemben, biztonságban érezhesse magát.
Salamon király, amikor atyjának, Dávidnak az álmait megvalósítva házat épített az Úrnak, templomot készített, annak felszentelésekor elmondott imájában arra kérte az Urat, hogy bár Őt az egek egei sem képesek befogadni, mégis töltse be azt a házat. A jeruzsálemi templom szent hely lett, de nem a gazdagsága, díszei, értékei miatt, hanem attól, hogy abban maga az Úr lakott.
Az Újszövetségben Jézus azt tanítja, hogy csak a balga ember építi fövényes helyre házát. A bölcs ember sziklára épít. Ez a szikla olyan biztos fundamentum lesz, amely megtartja az épületet minden viharban, még katasztrófák idején is. Vajon Jézus csupán a bölcs és a bolond ember házáról beszélt? Nem hinném! Sokkal inkább az emberi sorsokról, életekről tanította itt a sokaságot. Életünket biztos alapokra kell helyezni, hogy ne rendüljünk meg, ne omoljunk össze, ha a körülmények életünkben rossz irányt vesznek. Ilyen erős fundamentuma volt Péternek a Czézárea-Filippi felé vezető úton való hitvallása, melyben Jézust Krisztusnak, Isten élő Fiának ismerte meg. Ezen a hitvalláson építette fel Isten az Ő Anyaszentegyházát is. Amíg erős hit-alapunk van a pokol kapui sem vehetnek rajtunk diadalmat.
Házat építünk? Életünket helyeznénk biztonságba? Otthont akarunk teremteni egy múló és állandóan változó világban? Keressünk egy biztos alapot, amely kezdettől fogva a világ végezetéig változatlan, első és utolsó, kezdet és a vég! Isten az. Építsük rá életünket!
Salamon király, amikor atyjának, Dávidnak az álmait megvalósítva házat épített az Úrnak, templomot készített, annak felszentelésekor elmondott imájában arra kérte az Urat, hogy bár Őt az egek egei sem képesek befogadni, mégis töltse be azt a házat. A jeruzsálemi templom szent hely lett, de nem a gazdagsága, díszei, értékei miatt, hanem attól, hogy abban maga az Úr lakott.
Az Újszövetségben Jézus azt tanítja, hogy csak a balga ember építi fövényes helyre házát. A bölcs ember sziklára épít. Ez a szikla olyan biztos fundamentum lesz, amely megtartja az épületet minden viharban, még katasztrófák idején is. Vajon Jézus csupán a bölcs és a bolond ember házáról beszélt? Nem hinném! Sokkal inkább az emberi sorsokról, életekről tanította itt a sokaságot. Életünket biztos alapokra kell helyezni, hogy ne rendüljünk meg, ne omoljunk össze, ha a körülmények életünkben rossz irányt vesznek. Ilyen erős fundamentuma volt Péternek a Czézárea-Filippi felé vezető úton való hitvallása, melyben Jézust Krisztusnak, Isten élő Fiának ismerte meg. Ezen a hitvalláson építette fel Isten az Ő Anyaszentegyházát is. Amíg erős hit-alapunk van a pokol kapui sem vehetnek rajtunk diadalmat.
Házat építünk? Életünket helyeznénk biztonságba? Otthont akarunk teremteni egy múló és állandóan változó világban? Keressünk egy biztos alapot, amely kezdettől fogva a világ végezetéig változatlan, első és utolsó, kezdet és a vég! Isten az. Építsük rá életünket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése