A lévita-papok javadalmazásáról szól ez az ige. Napjainkban a lévita-pap kifejezés nem annyira használatos, bár lehet vannak olyan személyek, akik megélték azt a kort, amelyben némely ilyen istentiszteleti szolgálatot végző emberekről hallhattak. Jómagam is csak hallomásból tudok olyan prédikátorokról, akik - habár nem rendelkeztek megfelelő képesítéssel - lelkészhiány miatt, végezhettek istentiszteleti szolgálatokat.
Mózes könyvének történeti idejében a lévita-papság mégis mást jelenthetett. Olyan személyek voltak ők, akik ugyanazon kötelességekkel és jogokkal bírtak mint elismert társaik - tulajdonképpen egy nemzetségből is valók voltak.
A Tóra törvényének alkalmazása az ő javadalmukat is szolgálja. Leírja azt, hogy ugyanúgy az Isten visel gondot minden szolgájáról.
Ma, amikor lelkészi hivatástudatomról kérdeztek, illetve arról, hogy tudnám-e ajánlani ezt a hivatást valakinek a környezetemből, azt feleltem, hogy ezt a szakmát nem a javakért választják az emberek. Persze vannak, akik felemelkedésre használják befolyásukat, hivatásukat. Arra, hogy kiemelkedjenek embertársaik közül, de én úgy érzem, Istent és embertársaimat szolgálni csak alázatosan, szelídséggel lehet.
De nemcsak a lelkészi szolgálatra, hanem mindenki munkájára és hivatására igaz lehet ez az én megállapításom. Ha valaki nem szeretetből végzi hivatását, az előbb-utóbb robotmunkává válik, elégedetlenségbe vezet, önmagunk kárára lesz.
Isten ebben az Igében nyíltan mondja, hogy gondot visel, minden jóval ellátja azokat, akik szolgálnak. Nemcsak a lévitákra, nemcsak a papokra mondja ezt, hanem minden emberre utal ezzel. Aki munkáját megelégedettséggel és örömmel végzi, az az Istent magasztalja, arra Isten áldása tér!
Mózes könyvének történeti idejében a lévita-papság mégis mást jelenthetett. Olyan személyek voltak ők, akik ugyanazon kötelességekkel és jogokkal bírtak mint elismert társaik - tulajdonképpen egy nemzetségből is valók voltak.
A Tóra törvényének alkalmazása az ő javadalmukat is szolgálja. Leírja azt, hogy ugyanúgy az Isten visel gondot minden szolgájáról.
Ma, amikor lelkészi hivatástudatomról kérdeztek, illetve arról, hogy tudnám-e ajánlani ezt a hivatást valakinek a környezetemből, azt feleltem, hogy ezt a szakmát nem a javakért választják az emberek. Persze vannak, akik felemelkedésre használják befolyásukat, hivatásukat. Arra, hogy kiemelkedjenek embertársaik közül, de én úgy érzem, Istent és embertársaimat szolgálni csak alázatosan, szelídséggel lehet.
De nemcsak a lelkészi szolgálatra, hanem mindenki munkájára és hivatására igaz lehet ez az én megállapításom. Ha valaki nem szeretetből végzi hivatását, az előbb-utóbb robotmunkává válik, elégedetlenségbe vezet, önmagunk kárára lesz.
Isten ebben az Igében nyíltan mondja, hogy gondot visel, minden jóval ellátja azokat, akik szolgálnak. Nemcsak a lévitákra, nemcsak a papokra mondja ezt, hanem minden emberre utal ezzel. Aki munkáját megelégedettséggel és örömmel végzi, az az Istent magasztalja, arra Isten áldása tér!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése