A pusztai vándorlásban élő nép fiaihoz is szól ez az igevers. Emlékezteti őket előbbeni állapotukra, amikor még mások rendelkeztek életük felett. Megmondták nekik, hogy mit és mennyit dolgozzanak (gondolhatunk a nagy egyiptomi építkezési munkálatokra, ahol a héberek robotmunkát végeztek), de azt is, hogy milyen fizetséget kaphatnak azért. Szabályozták a születések számát (Mózes születésének idejében a héber fiúgyermekeket el kellett pusztítani).
Ha azt mondod, annak a kornak már vége, akkor tévedsz! Ma is működnek a sötét erők. Csak ma már talán nem zsarnoki rendeletek, hanem a civilizáció kényelembe bújtatott vágya kényszerít bennünket a megalkuvásra.
Nekünk, mai embereknek is szól ez az ige: emlékezzünk szolgaságunkra! Milyen az, ha valakit szolgálni kell a megmaradásért? Milyen lehet az, ha valakit már csak a gépek tartanak életben?
Megkapjuk-e munkánk után a megérdemelt bért? Tehetünk-e olyan dolgokat, amelyek szerintünk mindenképpen előre mozdítanák életünket? Ugye, te is sokszor érzed még ebben a szabad társadalomban is, hogy kezed meg van kötve?
Emlékezz, és ne élj szolgaságban! Isten téged is, mint egykor választott népét, kiszabadított a szolgaságból, szabadságra hívott el.
Tartsd meg, és teljesítsd rendeléseit - ezek szabadítanak fel valójában a lelki rabságból!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése