2016. április 16., szombat

"Ti az ÚRnak, Isteneteknek a fiai vagytok..." - 5Mózes 14, 1a

Isten gyermekének lenni nagy lehetőség, veszélyes küldetés, ugyanakkor a legnagyobb biztonság és legdrágább ajándék.
A mózesi korban élő nép ugyanúgy élte meg ezt a kitárulkozó lehetőséget, mint manapság minden ember. Feladatot, küldetést, szolgálatot, ugyanakkor hatalmas felelősséget jelent a másik ember, vagy a körülöttünk lévő világ, környezetünk felé.
A pusztában vándorló nép számára azt jelentette az istenfiúság, hogy előttük kettévált a tenger, víz fakadt a sziklából, legyőzettek az ellenségek, ledőltek a kőfalak. Manapság Isten gyermekének lenni, keresztyén mivoltunk tiszteletet és alázatot követel egyszerre. Küldetést és befogadást, szenvedést és örömöt, háborút és békét, meghalást és örök életet.
Van azonban valami, ami a két korszakban és a különböző Istenhez tartozási módban közös: a gondviselés, Isten szeretete, mely ma is ugyanúgy átöleli az Ő gyermekeit, mint minden időben. Ez a szeretet csak Isten gyermekein, fiain keresztül árad a világ felé.
Légy az Ő szeretetének és gondviselőjének készséges továbbadója!

Nincsenek megjegyzések: