Védelmező igét hallunk, olvasunk a mai napon. Bár felszólítás ez, vagy akár parancsnak is értelmezhetjük: Vigyázz, és hallgasd meg az igét, amelyet parancsolok neked!
Őrizni, védelmezni, meghallgatni és gyakorolni azokat a parancsolatokat, amelyeket az Isten ad számunkra, hatalmas feladat. De mégis ez teszi széppé és értékessé életünket.
Vajon, mi haszna lehet másnak engedelmeskedni, más tanácsait meghallgatni, magunk céljait, saját életünket más akaratnak alárendelni?
Mózes népe honfoglalásra készült - de nevezhetjük ezt akár a nemzettéválás magasztos állapotára való vágyásnak. Ezt a pusztában vándorló nép csak úgy érhette el, ha hallgatott Isten szavára, parancsolatainak engedelmeskednie kellett.
A mi életünkben nemzetté válás nem cél. Inkább az egyéniségre, sajátosságra törekszünk: megmutatni azt, hogy kinek-kinek milyen értékei vannak. De vajon érték lesz-e életünk, ha más nem veszi észre? Lehetünk-e értékesek, ha csak saját magunkkal törődünk?
Az ige azt írja, hogy Isten törvénye szerinti élet, parancsolatainak tiszteletben tartása eredményezi a gondtalan életet mind magunk, mind utódaink számára.
Akkor lehet jó dolgunk, ha meghallgatjuk Isten igéit! Ezt cselekedjük magunk is nap mint nap. A jutalom sem marad el: a Rá figyelés meghozza jutalmát, a csendességet. „...csend lett a mennyben...” (1. vers) Életbevágó szükségünk van a csendre, melyben meghalljuk Urunk szavát. Még nagyobb baj, amikor nemcsak körülöttünk, hanem bennünk sincs csend. Ő így szól: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten” (Zsolt 46,11). Az Úr előtti csendben döbbenhetsz rá: ő az ítélő bírája minden élőnek és holtnak, és egyedül vére által van kegyelem számodra is!
Őrizni, védelmezni, meghallgatni és gyakorolni azokat a parancsolatokat, amelyeket az Isten ad számunkra, hatalmas feladat. De mégis ez teszi széppé és értékessé életünket.
Vajon, mi haszna lehet másnak engedelmeskedni, más tanácsait meghallgatni, magunk céljait, saját életünket más akaratnak alárendelni?
Mózes népe honfoglalásra készült - de nevezhetjük ezt akár a nemzettéválás magasztos állapotára való vágyásnak. Ezt a pusztában vándorló nép csak úgy érhette el, ha hallgatott Isten szavára, parancsolatainak engedelmeskednie kellett.
A mi életünkben nemzetté válás nem cél. Inkább az egyéniségre, sajátosságra törekszünk: megmutatni azt, hogy kinek-kinek milyen értékei vannak. De vajon érték lesz-e életünk, ha más nem veszi észre? Lehetünk-e értékesek, ha csak saját magunkkal törődünk?
Az ige azt írja, hogy Isten törvénye szerinti élet, parancsolatainak tiszteletben tartása eredményezi a gondtalan életet mind magunk, mind utódaink számára.
Akkor lehet jó dolgunk, ha meghallgatjuk Isten igéit! Ezt cselekedjük magunk is nap mint nap. A jutalom sem marad el: a Rá figyelés meghozza jutalmát, a csendességet. „...csend lett a mennyben...” (1. vers) Életbevágó szükségünk van a csendre, melyben meghalljuk Urunk szavát. Még nagyobb baj, amikor nemcsak körülöttünk, hanem bennünk sincs csend. Ő így szól: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten” (Zsolt 46,11). Az Úr előtti csendben döbbenhetsz rá: ő az ítélő bírája minden élőnek és holtnak, és egyedül vére által van kegyelem számodra is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése